Kaptam, megosztom veletek. Megfontolandó...

" Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értetted meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét átölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amelyben jól választott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjen már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet minden elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

A szeretet ajándéka megmarad..."

 Bár több doboznyi különböző karácsonyi díszünk van, szeretünk készíteni mindig újakat is. Egyrészt nagyon jó karácsonyi ajándék, másrészt kiváló időtöltés így advent táján. Szabás-varrás, néha ragasztás és sok-sok kacagás, mikor valami félresikerül... Csupa jókedv és tartalmas együttlét a szeretteinkkel. 

Az alábbi ötletek találtam, majd meglátjuk, mi is fog megvalósulni belőle:

Képek: innen

 Mivel is ajándékozzuk meg magunkat karácsonykor? Szeretettel. Mert saját magunkat szeretni az első lépés afelé, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Észre se vesszük, hogy mi magunk milyen nagy hatással is vagyunk a közvetlen környezetünkre, családunkra, illetve ők milyen nagyban befolyásolják a mi életünket, ízlésünket és azt, hogy mi magunk milyenné válunk.

Manapság az egyik legidegfeszítőbb időszak a karácsony előtti 3 hét. Nagybevásárlás (Jaj Istenem, nehogy kifelejtsek valakit!), gyerekeknek betlehemes ünnepsége (közben a tennivalókon gondolkodik az ember), munkahelyen év végi zárás (idegesítők határidők és családi botránygyanús irodai bulik) tarkítják ezt az időszakot. Ha maradna egy kis idő a tartalmas együttlétre, tuti ekkor szeretne elmenni színházba, koncertre valaki - mert ugye ebben az időszakban van a legnagyobb kínálat kulturális programban is. Na de akkor miről is szól az advent? Hol is van a várakozás öröme?

Nem divat ma várakozni, csendben ünnepelni. Pedig egy csöndes elmélkedés, vagy egy kis olvasás egy forró teával csodákat tud művelni az emberrel. Egy kis visszahúzódás a belső világunkba, megbarátkozni önmagunkkal mindig nagy öröm. Arról nem is beszélve, hogy a belső mosoly ragyogása, mindig bearanyozza környezetünket is, ami szintén pozitívan hat hat vissza ránk. Érdemes kipróbálni...

 Szent Luca ókeresztény szent volt. Megfogadta, hogy nem megy férjhez, hanem Jézusnak szenteli az életét. Hitéért kiszúrták a szemét, majd vértanúhalált halt. Emiatt a szemfájósok védőszentje...

Állítólag nagyon szerette a háziállatokat. Luca napjának előestéjén a népi hagyomány szerint fiú- és leánygyermekek így köszöntik Lucát:

"Megjöttem én jó este,

Luca köszöntésére.

Luca fekszik ágyában

Az őrző angyalával.

Gyere Luca menjünk el,

Mennyországot nyerjük el.

Ha mi aztat elnyerjük,

Boldog lesz az életünk." (Bálint Sándor gyűjtése alapján)

A népi hagyomány szerint a szent mellett egy boszorkányszerű, rontó-bontó Luca is él. Lucapuca, lucaasszony a neve és az emberek rontására törekszik.

A hagyomány szerint Szent Luca szemét tűvel szúrták ki, ezért nem volt szabad e napon varrni. E napon készítették a lucaszéket, s karácsonyig kellett befejezni. Ezt csak férfiember készíthette és minden egyes darabját fából kellett kifaragni, szöget nem volt szabad beleverni, s enyvet sem használhattak. Bizony, aki ezt a nagy munkát időre be is fejezte, annak karácsonyra rendezett lett a lelke! Magukkal vitték az éjféli misére, s a székre állva, tű fokán- vagy lyukas fakanálon átnézve - a lelkében rendezett ember - megláthatta a készületlen, szórt, rontó másik embert.

Más szokás is járta mifelénk. Ilyenkor lucapogácsát sütöttek e napon. Volt, hogy gyűrűt sütöttek bele, ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment.

E napon kezdték csíráztatni a lucabúzát is. Ha szára hosszúra nőtt, jó szalmás termést vártak. A lucabúzát a családban az eladó lány ültette, s ezt mondta, miközben a búzát vetette:

"Néköm kinyerem, jószágomnak legelője, ződ mezeje."

 Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorúan nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

A Nap így december tájékán már alacsonyan jár. Egyre hidegebb van, ködösek a hajnalok, már a vékony kabátkánkat is a szekrénybe tesszük és előhalásszuk a téli felöltőket. Egyre hamarabb sötétedik, talán könnyebben fog el bennünket a búskomorság is. Az biztos, hogy megnő a lelkünkben a szorongás és a félelem. Azt is észrevettem, hogy gyakrabban születnek olyan gondolataink ez időtájt, amivel másokat esetleg megbántanánk.

A régi ember gondolkodásában az esztendő az adventtel kezdődött. Az egyházi év ma is így van rendezve.  De mi is az advent? A szó várakozást jelent. Kire, vagy mire várunk? A sötétségben a világosságra. Kinek, mit jelent ez, szíve-joga eldönteni. A keresztény hagyományok szerint Jézus születésével fény gyúlik a lelkünkben pont akkor, amikor az esztendő legsötétebb napjait éljük. Nos, az advent erről a megvilágosodás-várásról szól.

A hagyományok szerint az advent Szent András napjával (nov.30.) kezdődik: "András zárja a hegedűt." Vagyis advent idején elcsöndesedünk, nem mulatozunk. Igaz hívő családoknál böjttel segítik az elmélyült és szeretetteli várakozást. Ugye milyen furcsa? Manapság a legnagyobb fogyasztási és harsány ünnepet csináltak ebből a nagyon egyszerű és alapvetően befelé forduló ünnepvárásból.

Mi egy kicsit megcsúsztunk az adventi koszorúnk készítésével. Először ihletet kerestem, majd Dalma lányom nem hagyta, hogy lopott  ötleteket valósítsunk meg. Nekiállt és egy igazi parasztos adventi koszorút készített alig egy óra alatt.

Szerintem nagyon hangulatos lett.

	DECEMBER KARÁCSONY HAVA Bak TÉLELŐ HÓ (XII.21.-I.20) 3. Borbála. Bányászok, tüzérek és várak védőszentje.   Katalinnal együtt a lányok pártfogója, andrásolónap. Ekkor teszik vízbe a "Borbála-ágat" - cseresznye-, barack- vagy mandulagaly-lyacskát, ami ha karácsonyig kivirágzik, akkor a leány biztos férjhez menetelre számíthat. .
6. Miklós	6. Miklós. A gyermekeket megajándékozó Mikulás alakjának a magyarság körében kevés hagyomá-nya van, német területről származik.
7. Ambrus	7. Ambrus. Ezen a napon a méhészek és a mézeskalácsosok ünneplik védőszentjüket.
13 Luca	13. Luca. A Gergely-féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja volt.   Legszigorúbb dologtiltó nap a nőknek, mivel a gonoszjáró napon mindenhol boszorkányok lesel-kednek.   Ekkor kezdik készíteni a Luca-széket, amire a karácsonyi éjféli misén felállva megláthatók a boszorkányok.   Fiatal legények házról házra járva "kotyolnak" - megvarázsolják a tyúkokat, hogy jó tojók legye-nek, és sok termékenységre, bőségre utaló kívánságot mondanak.   Elterjedt szokás még a Luca-napi búzahajtatás és a Luca-kalendárium készítése (a karácsonyig tartó 12 napból a következő év hónapjainak hónapjainak időjárására következtetnek).
24. Ádám és Éva.	24. Ádám és Éva Sok helyen böjtölnek Szenteste, ünnepi ételnek halat esznek. A karácsonyi étkezéseket különleges szertartá-sokkal szabályozzák, amelyben az abrosznak is fontos szerepe van. A karácsonyfa állításának szokása német földről került hozzánk. Egyébként sok népnél visznek ezen a napon a lakásba élő növényt, örökzöldet, az állandó megújulás jelképét.
25. Karácsony	25. Karácsony. Eredetileg a téli napforduló ünnepe. A kereszténység ezen a napon ünnepli Jézus megszületését.   Legismertebb karácsonyi népszokás, a betle-hemezés dramatikus formában adja elő a Szent-család szálláskeresésétől a napkeleti királyok látogatásáig a cselekményeket. A betlehemezés kerete legtöbbször profán pásztorjáték.   Karácsony és Újév között járnak házról házra a regősök. Fiatal fiúk csapata különböző zajkeltő eszközök kíséretében ősi elemeket tartalmazó rítuséneket énekel, amelyben a samanizmus maradványai és a téli égbolt képe helyet kap.   A legények kopott ruhában bocskorban vannak. Szent István szolgáinak mondják magukat, a csodaszarvasról énekelnek, aki égitesteket hor-doz kétoldalán, szarvain pedig gyúlatlanul égő gyertyákat tart. Minden versszak végén, mintegy varázsigeként, elhangzik a "hej regő rejtem" refrén. Legvégén fiatal párokat regölnek egymáshoz.
26. István	26. István. Egészség- és termésvarázsoló nap. Ekkor köszöntik ünnepélyesen az Istvánokat.
27. János	27. János. Szintén híres névköszöntő nap. A szőlősgazdák bort szentelnek és minden hordóba töltenek egy kicsit, hogy meg ne romoljon. Ami megmaradt, elteszik gyógyszernek és isznak "Szent János poharából".
28. Aprószentek	28. Aprószentek. Egészség varázsló nap, sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy szépek, egészségesek legyenek.
29. Tamás	29. Tamás. E nap országszerte disznótorokat tartanak. A disznó háját elteszik, hogy gyógyító írt készítsenek belőle.
31. Szilveszter	31. Szilveszter. Az év legvidámabb éjszakája az első évezred végén élt Szilveszter pápa ünnepe.   Az év végi mulatozást már a rómaiak is meg-tartották december 27.-én , a híres Szatumál-lákon. Ezen az éjszakán eltemetik az ó esztendőt és különböző varázslásokkal, praktikákkal igye-keznek megtudni, hogy mit hoz az Újév. Legis-mertebb az ólomöntés, amikor a frissen öntött ólom formájából jósolnak: vagy a gombócfőzés, amikor papírszeletekre férfi neveket írnak, eze-ket gombócokba dugva forró vízbe dobják, s amelyik legelőbb a víz színére emelkedik, az lesz a neve a leány jövendő férjének.

forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/7.htm

Persze ilyenkor mindenki édességgel tömi saját magát, de szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy mivel. Fontos, hogy ne valami bóvli, 'nemtudnihonnanvaló' kekszet toljunk a vendégeink orra alá. Én különben is úgy gondolom, hogy az adventi sütisütés közös, családi program, nem csak a nők külön privilégiuma. Nálunk ez úgy néz ki, hogy a férjem nekiül egy garaboly diót kibelezni, én mellette az asztalnál gyúrom a tésztát, addig a kisebbik lányom a sparhelt mellé bekucorodik és kismacskaként összegömbölyödve nyüstöli a német könyvét. Mi nagyon élvezzük az együttlét ilyen formáját...

Egy egyszerű, töltetlen hókifli receptet mutatok meg nektek, amit szintén nagyon sokféleképp el lehet készíteni. Arról nem is beszélve, hogy ha kimarad, januárban is nagyon ízletes egy forró tea mellé...

Hókifli variációk hozzávalói: 30 dkg liszt, 1 ek búzakorpa(ha nincs, ez elhagyható belőle), 5 dkg darált mandula, 5 dkg darált dió, 15 dkg cukor, 2 zacskó vaníliáscukor, csipet só, 2 tojás sárgája, 20 dkg vaj, 2 tk őrölt fahéj, 2 ek kapucsínópor

A lisztet a mandulával, dióval, a fele cukorral, 1 zacskó vaníliáscukorral, sóval, és a tojás sárgákkal egy tálban összekeverjük. A puha vajjal összedolgozzuk, kézzel jól átgyúrjuk. Rudat formálunk belőle és 3 egyenlő részre osztjuk. Egy részt 1 tk fahéjjal, egyet 1 ek kapucsínóporral színezünk. Mindhárom tésztát külön folpackba csomagoljuk és egy órára a hűtőbe tesszük pihenni. Egy-egy rúdból nagyjából 20 kis darabot csípünk le, megsodorjuk, majd kifliformában a sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk. Előmelegített sütőben kb. 200 fokos sütőben nagyjából 10 percig sütjük (amíg a kis kiflik csücske megpirul). Közben a maradék cukrot harmadoljuk, az egyikhez a maradék fahéjat, a másikhoz a kapucsínóport kavarjuk, majd az utolsó részhez a megmaradt vaníliáscukrot adjuk. A forró kifliket a saját ízük szerinti cukorba hempergetjük, majd egy rácson hagyjuk kihűlni.

 Ebben az évben már november végén elindul az advent. Szeretem a hangulatát, mert megtöri azt a bús, szomorkás, néha kissé depresszív hangulatot, amit a november áraszt. Persze az advent az örömteli várakozás jegyében telik, jobban ráérünk, többet megyünk és fogadunk vendégeket, emiatt szeretem, ha van itthon egy kis vendégkínáló aprósüti.

Egy nagyon régi, nagyon egyszerű és olcsó sós süti receptet osztok meg veletek, amit még én is a szüleimtől tanultam. Mostanában stanglinak hívják, kiválóan alkalmas olyan tunkolós mártásokhoz, amik manapság igen népszerűek partik alkalmával. A legnagyszerűbb ebben a stangliban, hogy sokáig puha marad, nem szárad ki a szalakálitól. Aki elviseli a szalakáli szúrós szagát sütés közben, azt kárpótolja a stangli hetekig tartó frissessége. Ezt a nagyon egyszerű stanglit persze meg lehet bolondítani bármilyen feltéttel, nagy szemű tengeri sóval, sajttal, len-, szezám-, vagy tökmaggal, de az igazi hagyományos recept szerint köménnyel van megszórva.

Sós rúd hozzávalói: 50 dkg liszt, 25 dkg zsír, 2 dl tejföl, 1 kk só, 3 tojás sárgája, 2 dkg szalakáli, a tojás fehérje a kenéshez, tetejét ízlés szerint meg lehet szórni sóval, köménnyel

A szitált liszthez hozzáadjuk a szalakálit, jól elkeverjük benne, majd a puha zsírt, tejfölt, sót és a tojássárgákat. Jól összedolgozzuk, akkor van jól összegyúrva, ha kissé kemény a tészta. Három-négy kis cipót formázunk belőle, majd hűtőben hagyjuk pihenni egy órát. Utána a cipókat egyesével 2-3 mili vastagságúra kinyújtjuk, másfél-két centi széles hosszú csíkokra vágjuk derelyevágóval (ha nincs akkor persze lehet késsel is szabni), majd keresztbe vágva, arasznyi rudakra osztjuk. A rudakat kizsírozott, kissé belisztezett tepsibe rakjuk, megkenjük a tojás fehérjéjével és megszórjuk durva szemes sóval, vagy köménnyel. 180 fokon nagyjából 15 percig sütjük. Kb. 3-4 tepsi (ahány cipót formázunk belőle) sós rúd lesz belőle, tehát igen kiadós a süti :)

Már kora hajnalban talpon van az egész család és a segítő ismerősök. A disznóól körül gyülekeznek. Hideg van, nagyon hideg. Az emberek tipegnek-topognak, várják a lélekmelegítő pálinkát. Amint kézbe kerülnek a kupicák, máris élénkebb a társalgás, méregetik a kiszemelt áldozatot, viccelődnek egy kicsit rajta. A rövid ráhangolódás után az erősebb férfiak fülénél, farkánál fogva kihúzzák az ólból a disznót. Hát bizony ilyenkor már a fél falu tudja, hol vágnak disznók...

Az udvaron az oldalára fektetik és lefogják. A böllér kést ragad és az állat nyakánál elvágja az ütőerét. Ha jól eltalálja a böllér, nem sokat szenved az állat, egy-két perc alatt kimúlik. Közben a kifolyó vért egy tálba fogják fel. Ezután a disznó testét egy teknőbe fektetik, forró vízzel leöntik, ettől lejön a szőre. Ezután szalmával betakarják, majd a szalmát meggyújtják, így mindkét oldalát megpörzsölik. Az asszonyok szép tisztára mossák, lábait állítják, majd a böllér a hasánál fogva fölvágja. Kiveszik a beleit és a többi szervét is. A beleket szorgalmas és aprólékos munkával az asszonyok mossák tisztára, mert ebbe töltik majd a hurkát, kolbászt. Közben a vért bő hagymával megsütik, reggeli gyanánt mind megeszik.

A férfiak a félbevágott disznót beviszik a kamrába, ahol aztán a böllér szétdarabolja. A hagyományos disznóvágáson mindig lesz belőle sonka, szalonna. Ezeket először sóba teszik, majd megfüstölik.

A legszebb húsokat félreteszik, ezeket a háziasszonyok ünnepek alkalmával használják föl. A maradék húst ledarálják, fűszerezik, ebből készül a kolbász. A belsőségeket megfőzik, ezt mifelénk abárnak hívják. Ebből készül a finom disznósajt, a májat rizzsel keverve, bélbe töltve a májas hurka. Véres hurkát is készítenek ugyanígy, a reggel felfogott vérből.

A zsírszalonnát elválasztják a bőrtől. A bőrt később kocsonya készítéséhez használják. A szalonnát kockára vágják, üstbe kisütik. Ebből lesz a hófehér zsír és a finom ropogós töpörtyű. 

Közben az asszonyok orjalevest főznek májgombóccal. Töltött, vagy toros káposztát készítenek másodikként. Szépen megterítenek és mindenkit asztalhoz ültetnek. Ekkor már bizony előkerül a forralt bor és a pálinka is! Tort ülnek a disznó emlékére, igazi lakomát csapnak.

Régen a hét évesnél fiatalabb gyerek még nem vett részt a disznóvágáson. A kicsik lelkét még meg kell kímélni a néha nem könnyű látványtól. Azután viszont, mint egy igazi beavatási szertartáson, végig kellett néznie az egészet, ezzel lépvén ki a kisgyermeki időszakból. A következő alkalommal már be is állhatott segíteni a nagygyerek.

A disznóval az ember az elmúlt esztendőt is megöli önmagában, fel is áldozza azt. Régen két alkalommal vágtak csak disznót: adventben és farsang idején.

 A fészbukon volt egy nagyon kedvelt bejegyzésünk, miszerint beülünk a gondolkodószékünkbe és addig fel nem állunk, amíg ki nem találjuk a Márton napi libatoros menüt. Csakhogy ezt nem viccből írtuk. Mármint a gondolkodószéket. Mert tényleg ez a neve.

Ezeknek a népi karosszékeknek az elnevezése az Alföld legtöbb táján ilyen néven terjedt el. A támlájuk általában míves, faragott két függőleges és egy vízszintes deszkalapból állt. A karfákat gyakran esztergált oszlopok tartották. Azért tájegységenként nagyon változatos volt a formájuk, volt ahol festett virágozással díszítették (képek közül a vásárhelyi gondolkodószék ilyen), néha fafaragás, ritkábban intarzia. A mienk egy szlovákos változat, innen a szomszédból, Tótkomlósról.

 "Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni - mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé." Gyökössy Endre

 Hát végre eljött a várva-várt libahétvége, de nagyon vártuk már... Sokat dolgoztunk már a kertben, elegünk van már belőle, jól jön egy kis kényeztetés!

Ma egy igazi vásárhelyi ludaskását készítünk, jó felvezetés a hétvégi liba-lakomának. A ludaskása nagyszerűsége az egyszerű elkészítésében és az olcsóságában rejlik. Azt viszont le kell szögezni, hogy csakis jó alapanyagból érdemes elkészíteni, egyébként egy szurutykás menzakoszt lesz a végeredmény... A ludaskása attól lesz igazán ludas, ha nem marad ki a sok ízes libabelsőség :) Az a legfantasztikusabb benne, hogy a sokféle omlós húsok különböző textúrája, az ízes rizskása és liba utánozhatatlan ízű zsírjának egyvelege valódi hagyományos magyar ízharmóniát eredményez.

Hozzávalók:egy liba belsősége (libazúza, szív, 2 szárnya, a máját másra megtartjuk :), bőrös libaháj, kb. 30-40 dkg rizs, 2 db nagyobb répa, fél zeller, 1 kisebb vöröshagyma, 1 db gyökér, só, szemes bors, sáfrány, petrezselyem

A liba aprólékát tegyük fel főni nagyjából két liter vízzel sóval és egy pár szemes borsot dobjunk hozzá. A zöldséget karikára vágva a húsok félfövésénél tegyük hozzá. Ha a hús puhára főtt, vegyük ki és tegyük bele sós meleg vízbe (addig se keményedik meg). A húslét szűrjük le és abban főzzük meg a rizst. A rizs akkor jó, ha épp roppan még. Mielőtt készre főztük a rizst, tegyünk bele egy csepp sáfrányt és kevéske apróra vágott petrezselymet. A készre főzött rizsbe keverjük bele a főtt libaaprólékot. A bőrős libahájat vágjuk fel 2-3 centis kockára, süssük zsírjára. Arra vigyázzunk, hogy lassú lángon süssük ki, nehogy megégjen a libazsír. A forró libazsírt locsoljuk rá a kész ludaskására és a libatöpörtővel szórjuk meg a tetejét.

kép innen.

A kertben dolgoztam épp, mikor a lányom odakiáltott valamit, amiből egy  kukkot sem értettem. Olyan bábeli hangzavar jött a felhők közül, azt hittem valami madármetropoliszba csöppentem. A lányom elunta a kiabálást, hozzám szaladt és a kocsikulcsot lobogtatta széles vigyorral az arcán. Nehezen esett le a tantusz: daruvonulás van, ezt muszáj megnézni! 

Otthagytunk a tanyán mindent és kimentünk a Fehértó madárkilátóba a pusztába. Messzelátót nem hoztunk, a tóig nem láttunk el szabad szemmel még a magaslesről sem. A tó ki van száradva - vagy legalábbis szeptemberben a Fehértó napján még a medrében szaladgáltak az unokáim -, így sok innivalójuk ott biztos nem is akad. Messziről olyanok, mint egy felbolydult hangyaboly, több ezer vonuló fáradt és éhes daru próbál pár napra megpihenni itt a pusztán, hogy a tarlón összegyűjtsék a száron hagyott kukoricát.

A látvány és a zűrzavar leírhatatlan. Így messziről úgy tűnik, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni közéjük, annyian vannak.

New York hangulata költözött a magyar pusztára...

képek innen.

Most hogy végre vége van a hajtós kinti kerti munkáknak, többet tudok csak ráérősen leülni és gyönyörködni a tanya kertjében. Nem sietek, leülök a lugasba, kavargatom a hársfa teámat és örvendezek, hogy a tanyát körbeölelő kiserdő halk levélsuhogását hallgathatom. Káprázatos a színkavalkád, szeretem az őszi színek gazdagságát.

Albert Camusnak mélyen igaza van: "Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik."

 Ma nagy nehezen rászántuk magunkat, hogy egy kirándulásnak álcázva egy csomó csipkebogyót gyűjtsünk be. Sok volt mostanság a munka a háztájiban, még csak most jutottunk oda, hogy a kényes virághagymákat felszedjük a földből. Nem baj - nyugtatom magam-, a csipkebogyónak úgyis jót tesz, ha egy kicsit megcsípi a dér. Még illatosabb és zamatosabb lesz majd az íze...

Mifelénk a csipkebokrokat hívják kutyatövisnek is, az ónabóna fákkal közösen sokszor áthatolhatatlan sövényt alkotnak a pusztai utak mentén. Ősszel minden nagyobb út mentén ott bólogatnak a zömök bogyóktól terhes, hajlékony vadrózsaágak. Sikerült jól időzíteni: a bogyók mifelénk már inkább barnás árnyalatúak, legjobb ilyenkor szüretelni. A bogyók vitamintartalma az idő múlásával egyre nő és a néphagyomány szerint a csúcspontját a bogyó barnulásakor nyeri el.

Szedtük több kosárra valót,  a teának valót külön is válogattam már. Mi a teának valót nagyon egyszerűen készítjük: húsdarálón ledaráljuk a bogyókat, majd kiszárítjuk a törmeléket. Így tartja meg legbiztosabban a magas vitamintartalmát és jellegzetes zamatát. 

Teát úgy főzzünk belőle, hogy a vitaminok ne illanjanak el belőle, hogy a víz forrásának pillanatában szórjuk bele csipkebogyót és azonnal elzárjuk alatta a tüzet. Mikor lehűlt, mi legszívesebben selyemmézzel édesítjük és langyosan, vagy akár hidegen a nap folyamán több adagban fogyasztjuk el. 

Ha mégsem lesz szívünk az összeset ledarálni, lehet, hogy még felhasználom dekorációnak is. Majd meglátjuk...

 No posztolgatok itt már egy jó ideje, de jogosan merült fel a kérdés a fészbuk oldalunkon, hogy hogyan is lehet nálunk szállást foglalni, meg milyen is ez a vendégház.

Szóval a Piroska Vendégház Székkutas mellett, egy pusztaszéli tanyán van. Hódmezővásárhelyt Orosházával összekötő 47-es főútról közvetlen meg lehet közelíteni a vendégházat, így nem kell a pusztában, úttalan-utakon kóvályogva keresgélni a házat. 

Hogy miért éppen Piroska? Na neeem, nem engem hívnak Piroskának, de kétségtelen, hogy ezt a női nevet ismerik legtöbben a német nyelvterületen. Nem tudod miért? Hát Kutasipusztán az egyik legismertebb német lávsztori játszódik. Gyere, ismerkedj meg a sztorival, még egy marha jó kis német filmet is készítettek róla, azt is megnézheted nálunk. Igen, német vendégeink emiatt akadnak is bőven, de mi nagyon örülnénk, ha a hazaiak is megismerkednének velünk és Kutas szellemével.

A Piroska Vendégház alapvetően kulcsos házként üzemel. Tehát szállást tudunk biztosítani  összesen 6 személy részére. A búbos kemencés nappaliban dupla franciaágy van, az egy légtérben lévő hálószobában még két darab szimpla ágy, és rendelkezünk két jó minőségű pótággyal is. 

Igény esetén, vagy meghirdetett programokra természetesen vállalunk ellátást is falusi vendégasztal formájában. Ez azt jelenti, hogy csak saját gazdaságunkban megtermelt jószágból, növényből készült ételt készítünk el (amit nem mi termelünk meg, azt csakis hozzánk hasonló, helyi organikus gazdaságból szerezzük be). Tehát nálunk semmi sem "teszkógazdaságos", csak olyat teszünk a vendég asztalára, amit magunk is szívesen megennénk.

A szállás díja 12.000 ft/nap fűtést nem igénylő időszakban. Télen, vagy hidegebb időben 15.000 ft/nap a szállás ára.

Programokat itt a blogon is meg szoktuk osztani, de nyugodtan lehet zaklatni bennünket, hogy kapjuk össze magunkat és csináljunk valami népies, hagyományörző összejövetelt. Példáknak, élményprogramoknak a tárháza óriási, melynek egyedül saját lustaságunk tud gátat szabni :))) Nosza, rajta, várjuk a kommentjeiteket, mit is csináljunk?

Elérhetőségek:

Kenézné Manyi

email: piroska.puszta(kukac)freemail.hu

tel: 20/4422003

 "Néha megáll a pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat."

John Steinbeck

 Ilyenkor ősszel igazán öröm szemünket pihentetni a portán: a természet ebben az időszakban mutatja a leggazdagabb arcát. Az őszi bőséges termések, mint a természet dekorációs tárháza, milliónyi kedves hangulatú otthoni díszek alapanyaga. Gyönyörű őszi színek kavarognak: aranybarna, bordó, élénksárga, narancs, kis zöld vagy épp a vörös falevelek, vicces formájú dísztökök és egyéb termések, színpompás virágok mind-mind fantasztikus díszítőelemei lehetnek az otthonunknak.

Mi is gőzerővel készülünk a Márton napi libatoros hétvégére, így a vendégek fogadására szeretnénk egy kis őszi dekorációval kicsit hangulatosabbá varázsolni a vendégházat.

Mutatok egy-két ötletet, amiből  mi is inspirációt gyűjtöttünk, később bemutatom, hogy mi is készült el valójában... :o)

 Márton napja a vidéki életben a gazdasági év zárónapja volt mindig is. Legkésőbb ekkor hajtották be a jószágokat az istállókba és ekkor kapták meg az éves bérüket a pásztorok. Az emberek lelassultak egy kicsit, több idő jutott a vigasságra, meg egy kis hancúrozásra is, gondoljunk csak a fonókban szövődő szerelmekre.

No, falusi vendéglátóként Márton napjára egy gasztronómiai élményhétvégét gondoltunk ki a vendégeink számára.

Piroska Vendégház 'Szent Márton libatorja' csomagajánlatának tartalma:

3 nap, 2 éjszaka (a csomagot nov. 4-től nov. 27-ig lehet igénybe venni)

érkezéskor: 'istenhozott' pálinka, friss töpörtyűs pogácsa

vacsora: Székkutasi táskaleves, kemencében sült túrós lepénnyel

reggeli: gazdag, falusi reggeli pl. libatöpörtyű lila hagymával 

Libavacsora: 'Libapusztító' házi pálinka, kapros libaaprólék leves, kemencében sült liba hajában sült burgonyával, párolt káposztával, sült almával és birsalmával, majd szilvalekváros barátfüle vagy birsalmás palacsinta. Újborként a Sóshalmi pincészet borából lehet majd leöblíteni az ízes falatokat.

reggeli: gazdag, falusi reggeli pl. házi kolbász, házi sajttal, porhanyós kenyérrel

A Szent Márton csomag ára: 15000 ft/fő (7500 ft/fő/éj). A csomag ára tartalmazza az IFA-t. (Az ár 4 felnőtt személy együtt foglalása esetére értendő)

 A csomagon kívül ajánljuk fakultatív programjainkat:

-lovaskocsizás a faluban (sétakocsizás tartalma kb. 45 perc) Piroschka nyomában (igény esetén a Piroschka legendát szívesen elmeséljük)

-lovaskocsizás a pusztába (igény esetén hideg elemózsiát, lélekmelegítő pálinkát biztosítunk), madárleseken a daruvonulást lehet megtekinteni (kb.3 órás túra)

-kirándulás a nagymágocsi Károlyi kastélyba, vagy a Csomorkányi romtemplomba

-gyermekeknek kézműves szokásokat mutathatunk be: töklámpás, csuhéjbaba, libatollból írótoll készítése

Fakultatív programjaink előzetes egyeztetést igényelnek. Kérem, előzetesen érdeklődjön a programok árairól és elérhetőségeiről telefonon vagy emailben.

Elérhetőségeink:

Cím: Piroska Vendégház, Székkutas, I.ker. 43.

@: piroska.puszta@freemail.hu

tel: 06.20.44.22.003

Várunk minden libaimádót, aki a pusztai élet illatát, zamatát testközelből szeretné megélni!

"Ez a csend! Mibe kerül, milyen értéke van?! Hiszen nálunk már ilyen nincsen..." -ezek a mondatok szoktak általában elhangozni a legtöbbet azok szájából, akik eltöltenek nálunk egy pár napot.

Itt ülök a ház előtti kikövezett teraszon - épp most szedtük fel a virághagymákat a földből -és próbáltam a gondolataimat egybefésülni, hogy miért is jó egy ilyen tanyán eltölteni egy pár napot. Egyrészt valóban csend van. A csend súlyát a kis erdősávunkból hallatszó madárcsicsergés könnyíti meg, a tanyát körülölelő bokrokban valamilyen kisállat neszezik. Pocok vagy egy nyúl? Isten tudja...  

A falusi turizmus iránt érdeklődők sokszor nekem szögezik a kérdést, hogy milyen programokat is tudunk ajánlani.  Nos, a felsorolás néha könnyű, néha nehéz, az idénytől függ. Kertészkedés, privát főzőcskézés, túrázás, vagy csak egy kis elmélkedés, kinek mi tetszik.

Én nem szeretem a falusi turizmus kifejezést. Abban benne van az az ipari méret, ami teljesen ellentétes a vidéki, lassú életmóddal. Mi, a Piroska Vendégházban inkább a vidéki vendéglátás műveljük, személyesen várjuk a vendégeket, megmutatjuk a portát, leülünk, beszélgetünk, alkalomadtán iszunk egy kis pálinkát és megpróbáljuk magunkhoz lassítani a városi látogatókat.

A hajszolt életmódot élő embereknek valóban a legnagyobb pihenés a lelassulás. A tájjal, a természettel való eggyéválás, az évszakok és az IDŐ megtapasztalása. Az érzékszervek kitisztulása csodákat tesz a fáradt testtel és elmével! Szerintem ha természetes hangokat hallunk - madárdal, kakasszó, susogó falevelek - és a szemnek kellemes környezetet, szép tájakat érzékelhetünk, vagy megérezzük a kemencében sülő hús ínycsiklandozó illatát, mind-mind nyugtatólag hatnak a fáradt idegekre. 

Én a falusi nyomasztó csöndemet a magán "állatfarmommal" színesítettem meg. Saját magamon is érzem: szükségem van arra, hogy néha csak úgy gyönyörködjek a gyöngyösökben, pulykákban. Van úgy, hogy csak kiülök az tyúkudvarra és nézem, mit csinálnak. Nekem ez a meditáció leghatékonyabb formája...

Nos, meggyőződésem, hogy legtöbb esetben a legegyszerűbb dolgok is elegendők a teljes kikapcsolódáshoz, regenerálódáshoz. Nem kell hozzá csimbumm cirkusz, zajos, nagy fesztivál, szolgáltatók hada.

Igen, úgy gondolom, ha a kikapcsolódási vágy megvan és kellően nyitott egy új életformára, akkor a VIDÉK legapróbb csodáit is képesek megélni a vendégeink, és az egyszerű történésekben is felfedezik a csodát.

	NOVEMBER SZENT ANDRÁS HAVA Nyilas ŐSZUTÓ (XI.21.-XII.20) 1. Mindenszent. A cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja. Erre a napra vetést, az őszi munkákat már be kell fejezni. A természet is nyugovóra tér. Ekkor emlékezünk meg halottainkról. A temetők megtelnek őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az ablakokban gyertyát gyújtanak.
3. Hubert	3. Hubert. Hubertusz a vadászok védőszentje, akik ezt a napot nagy vidámsággal ünneplik
11. Márton	11. Márton A boltokban ezen a napon gyújtják meg a gyertyát.   Ekkor vágják "Márton lúdját" és a lakomán megkóstolják az új bort, ennek ugyanis Márton a "bírája".   Ezen a napon sütik a "marcipánt" is, ami a cukrászdai édesség elődje.   A mesterek vacsorát adnak legényeiknek, a gazdák a pásztorokat vendégelik meg.   Számtalan időjóslás fűződik a naphoz: "Márton olykor fehér lovon jár" - tehát felkészültünk a havazásra: "ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál", vagy "ha jókedvű Márton, ke-mény lesz a tél."
19. Erzsébet	19. Erzsébet. Ha Erzsike megrázza a dunyháját, az havazást jelent.
25. Katalin	25. Katalin. A lányok védőszentje. Sok férjjóslás fűződik ehhez a naphoz.   Sok helyen "Katalin-ágat" raknak vízbe, hogy karácsonykor kizöldüljön.   Időjárásban a karácsonnyal ellentétes: "ha Ka-talin kopog, karácsony locsog."
30. András	30. András. A téli évnegyedkezdő mulatságok napja. András-nap utáni vasárnap kezdődik advent, ettől kezdve karácsonyig lakodalmas táncos összejövetelt nem tartanak.   András naphoz fűződik a legtöbb férjjósló szo-kás - az ilyen napokat általában "andrásoló"-napokként tarjuk számon.   Sokfelé ilyenkor már disznót vágnak, mert a hús már eltartható.

forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/7.htm

 A régi ember nem félt úgy a haláltól, mint a mai. Jól tudta, hogy aki született, annak meg is kell halnia. Ilyen mondásokat ma is hallhatunk:

A halál ellen nincs orvosság."

"Az élő ember még világít, halottnak elaludt a gyertyája."

"Jó halottnak semmi baja."

A régi ember hittel tudta, hogy a halál az élet folytatása, átváltozás. A régiek már életükben készültek a halálra. "Hatvan felé hazafelé" - mondogatták.

Sokan a mennyasszonyi- vagy vőlegényruhájukat őrizgették haláluk napjára. Volt, aki koporsóját is előre elkészíttette, s a padlásán őrizte azt.

Sok asszony kifésült hajszálait egy életen át kispárnába gyűjtötte, és meghagyta, hogy majd "akkor" azt tegyék a feje alá. Úgy tartották, hogy az embernek "odaát" minden hajszálával el kell számolnia.

Közelgő halált jelzett, ha holló szállt el a ház fölött és "karrogott", ha a pohár magától megrepedt, vagy ha valakinek álmában kiesik a foga, álmában kenyeret süt, meszel vagy gödröt ás.

Az idős ember bölcs volt, ismerte az életet és általában megérezte, mikor jön érte a halál. Nem hívott orvost, nem esett kétségbe. Gondosan készült a nagy útra.

A régi ember általában otthonában, családja körében halt meg. Előtte elrendezte a dolgait, odahívta gyermekeit, unokáit, s meghagyta nekik, miként rendelkezik. 

A halálán lévő ember bocsánatot kért a családtagoktól elkövetett vétkeiért, s papot hívott. Meggyónta bűneit - és ha katolikus volt - magához vette az Oltáriszentséget.

Ha sokáig küzdött a halállal, azt mondták, vár valakit, haragosa van.

Régen a halálos beteget ágyastul a mestergerenda alá tolták, mert úgy tartották, így könnyebben hal meg. Sokszor  maga a haldokló kívánta, hogy tegyék le őt az anyaföldre. Utolsó perceiben a külvilággal már nemigen törődött, csak a Jóistennel. Vele beszélgetett, s így tért Hozzá...

forrás: Czárán Eszter: Világnak Virága (Ősz) 

"Október száradó leveleket csörget,

rideg esők vernek gyökeret és törzset."

"Ha túllép a természeten,

megbénul az értelem

és kiszárad a lélek

sivatag terepen..." (Avilai Szent Teréz)