A székkutasi suhantott táskalevest gyakran szoktuk ajánlani a betérő vendégeink számára. Ennek a leves receptúráját anyósomtól örököltem meg, ő készítette elég sokat a családjának. A táskaleves receptje mifelénk legalább annyira változó, mint a töltött káposztáé, vagy a lecsóé, minden kutasi családnak van egy titkos tuti receptje. Én most az anyósom féle receptet osztom meg veletek.

Székkutasi suhantott táskaleves – a Kenéz család receptúrája alapján

Hozzávalók:

A tésztához:

3 db tojás,

liszt,

só

Töltelék:

frissen törött fekete bors,

25 dkg túró

1 ek liszt

1 tojás

A leveshez:

25 dkg sárgarépa,

10 dkg petrezselyemgyökér,

10 dkg zeller,

10 dkg karalábé,

20 dkg pasztinák,

10 dkg zöldpaprika,

10 dkg vöröshagyma,

3-4 gerezd fokhagyma,

zsír,

törött pirospaprika

Elkészítése:

A levesbetéthez a tojásból és lisztből, annyi vízzel, amennyit felvesz kemény jól nyújtható levestésztát gyúrunk, amit elnyújtunk 1-2mm-esre. A túróból 1 tojásból 1ek lisztből kis sóból borsból túró tölteléket készítünk. A kinyújtott tészta felére a túróból kis halmocskákat teszünk egymástól egy kis arasznyi távolságra, majd a tészta másik felét ráhajtjuk, a tésztát a halmocskák között jól lenyomkodjuk, majd téglalap alakúra felvagdossuk és végül két oldalát mindegyiknek összenyomjuk, hogy szaloncukor formát kapjunk. (ugyan ezt a hatást elérhetjük ha először vágjuk fel a tésztát úgy is, a lényeg az, hogy szaloncukor formát kapjunk)

A meghámozott zöldségekből levest készítünk, mikor a zöldségek már majdnem megfőttek belefőzzük a túrós batyukat. Mikor a leves kész "rásuhantunk": külön kis serpenyőben kevés zsíron paprikát pirítunk(vigyázz gyorsan megkeseredik), amit a levesre öntünk.

Bár a csevapcsicsa nem magyar étel, mi mégis sokat szoktuk vendégeink számára készíteni. Eredetét tekintve jugoszláv étel– azon belül talán a horvátok nemzeti eledele -, főként a férfiak körében népszerű, mert az erősen fűszerezett húsrudak mellé igen jól csúszik a karcos sóshalmi bor.

Hozzávalók 5 személynek:

·         35 dkg darált zsíros marhahús

·         35 dkg darált zsíros birkahús

·         30 dkg darált zsíros sertéshús

·         1 mokkáskanál szódabikarbóna

·         kicsit kevesebb, mint 1 csapott evôkanál só

·         fél kiskanál ôrölt feketebors

·         1 gerezd fokhagyma vagy 1 kiskanálfokhagymakrém

·         2-3 evôkanál jéghideg víz (lehet szódavíz is)

·         A sütéshez:

·         2-3 evôkanál olaj

·         A tálaláshoz:

·         lilahagyma

·         puha kenyér

Elkészítés:

A háromféle húst kockákra vágjuk, majd kétszer ledaráljuk. Ezután a szódabikarbónával, a sóval, a borssal, a fokhagymával és a jéghideg vízzel alaposan összegyúrjuk. Letakarjuk, és hűtőszekrényben érleljük 1 éjszakán át.

Másnap vizes kézzel hüvelykujjnyi kolbászkákat formálunk belőle, amiket kettesével kihegyezett hurkapálcára vagy nyársra húzunk. 

Amikor a grillrostély kellően forró, és a faszén csak parázslik alatta, a húsos nyársakat rárakjuk, és többször megforgatva kb. 12 perc alatt megsütjük, közben kevés olajjal kenegetjük.

Köretként karikákra vágott lilahagymát (amit legalább fél nappal tálalás előtt enyhén besózunk, hogy az ereje elillanjon), finomra vágott ropogós fejessalátát, leveses, igazi pusztai napon érlelt paradicsomot (esetleg nyakon öntve egy kis bársonyos olívaolajjal és vastaghéjú citrom levével) és puha kenyeret kínálunk hozzá.

Hál' Istennek sok unokám van. Mikor megjönnek Szentendréről a gyerekek, Petőfi jut róluk az eszembe. "...Börtönéből szabadult sas lelkem, mikor a rónák végtelenjét látom..." Ők is valami hasonlót érezhetnek, mikor kikerülnek a városi élet rutinjából és a szülői szigor alól. A legkisebb unokám esténként még mindig iszik egy jó nagy adag tejet. Húsvétkor megellet Mari kecskénk, így mostanában nem kell hozni a tejesembertől tehéntejet neki. A nap legnagyobb eseménye számára, mikor a közös vacsora után előveheti a tejesvödröt és indulhatunk a tyúkudvarba kecskét fejni. Az egész siserehad kinn van ilyenkor a gazdasági udvarban, a nagyok nyulat etetnek, a kicsi fagyalbokorról tört ággal szokta kínálni Marit, hogy nyugton maradjon a fejés közben. Az egyik nagyobbik unokám szokta fogni a kecske szarvát, míg a férjem megfeji a kecskét. Mari hálás jószág. Mindig ad legalább 7-8 deci tejet a kis unokámnak. Ő pedig boldog mosollyal viszi a tejesvödrét a konyhába és türelmesen várja, míg leszűröm neki a tejet és a poharába töltöm...

Ahogy az előző blog bejegyzésemben már nekifutottam, olyan egyszerű gyümölcsöket mutatok be, amit a kutasiak magától értetődőnek tartanak, de egy átlag urbanista lélek nem is érti, vagy nem is tudja, hogy miről van szó.

Nos, ki hallott már az ónabónáról? Nem tudom, miért van ilyen fura neve és nem is szeretnék belemenni semmiféleképp növénytani elemzésbe, de úgy gondolom, hogy a ringlókhoz hasonló növény, az itteniek vadringlónak is hívják. Gyümölcse apró, kicsit nagyobb a cseresznyénél, húsa tényleg a ringló ízéhez hasonlít. Viszont a színe igen változatos, a sárgán át a piros több árnyalatán, sőt egész sötét, szilvakék színű gyümölcs is létezik.