Szent Luca ókeresztény szent volt. Megfogadta, hogy nem megy férjhez, hanem Jézusnak szenteli az életét. Hitéért kiszúrták a szemét, majd vértanúhalált halt. Emiatt a szemfájósok védőszentje...

Állítólag nagyon szerette a háziállatokat. Luca napjának előestéjén a népi hagyomány szerint fiú- és leánygyermekek így köszöntik Lucát:

"Megjöttem én jó este,

Luca köszöntésére.

Luca fekszik ágyában

Az őrző angyalával.

Gyere Luca menjünk el,

Mennyországot nyerjük el.

Ha mi aztat elnyerjük,

Boldog lesz az életünk." (Bálint Sándor gyűjtése alapján)

A népi hagyomány szerint a szent mellett egy boszorkányszerű, rontó-bontó Luca is él. Lucapuca, lucaasszony a neve és az emberek rontására törekszik.

A hagyomány szerint Szent Luca szemét tűvel szúrták ki, ezért nem volt szabad e napon varrni. E napon készítették a lucaszéket, s karácsonyig kellett befejezni. Ezt csak férfiember készíthette és minden egyes darabját fából kellett kifaragni, szöget nem volt szabad beleverni, s enyvet sem használhattak. Bizony, aki ezt a nagy munkát időre be is fejezte, annak karácsonyra rendezett lett a lelke! Magukkal vitték az éjféli misére, s a székre állva, tű fokán- vagy lyukas fakanálon átnézve - a lelkében rendezett ember - megláthatta a készületlen, szórt, rontó másik embert.

Más szokás is járta mifelénk. Ilyenkor lucapogácsát sütöttek e napon. Volt, hogy gyűrűt sütöttek bele, ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment.

E napon kezdték csíráztatni a lucabúzát is. Ha szára hosszúra nőtt, jó szalmás termést vártak. A lucabúzát a családban az eladó lány ültette, s ezt mondta, miközben a búzát vetette:

"Néköm kinyerem, jószágomnak legelője, ződ mezeje."

 A fészbukon volt egy nagyon kedvelt bejegyzésünk, miszerint beülünk a gondolkodószékünkbe és addig fel nem állunk, amíg ki nem találjuk a Márton napi libatoros menüt. Csakhogy ezt nem viccből írtuk. Mármint a gondolkodószéket. Mert tényleg ez a neve.

Ezeknek a népi karosszékeknek az elnevezése az Alföld legtöbb táján ilyen néven terjedt el. A támlájuk általában míves, faragott két függőleges és egy vízszintes deszkalapból állt. A karfákat gyakran esztergált oszlopok tartották. Azért tájegységenként nagyon változatos volt a formájuk, volt ahol festett virágozással díszítették (képek közül a vásárhelyi gondolkodószék ilyen), néha fafaragás, ritkábban intarzia. A mienk egy szlovákos változat, innen a szomszédból, Tótkomlósról.

	AUGUSZTUS KISASSZONY HAVA Szűz NYÁRUTÓ HÓ (VIII.21.-IX.20) 10. Lőrinc. A naptár elcsúszása következtében néhány későbbi (szeptember 5.) érvényességű tapasztalat kapcsolódik ehhez a naphoz
15. Nagyboldogasszony	15. Nagyboldogasszony. Derült idejével jó szőlő- és gyümölcstermést jósol. A "kétasszonykö-ze" (VIII. 15. - IX. 8.) varázserejű időszak, ekkor szedik a különféle varázsfüveket, cséplik a magnak való búzát, gyűjtik az ültetni való tojást. Az ekkor keltetett tyúkok lesznek a legjobb tojók.
16. Rókus	16. Rókus. A ridegen tartott szarvasmarhák védőszentje.
20. István	20. István. Szent István magyar király ünnepe. Ezen a napon már az új búzából sütik a kenyeret.
24. Bertalan	24. Bertalan. Sok helyen őszkezdő nap, féregirtást, takarítást, szellőztetést tartanak.

forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/7.htm