A fészbukon volt egy nagyon kedvelt bejegyzésünk, miszerint beülünk a gondolkodószékünkbe és addig fel nem állunk, amíg ki nem találjuk a Márton napi libatoros menüt. Csakhogy ezt nem viccből írtuk. Mármint a gondolkodószéket. Mert tényleg ez a neve.

Ezeknek a népi karosszékeknek az elnevezése az Alföld legtöbb táján ilyen néven terjedt el. A támlájuk általában míves, faragott két függőleges és egy vízszintes deszkalapból állt. A karfákat gyakran esztergált oszlopok tartották. Azért tájegységenként nagyon változatos volt a formájuk, volt ahol festett virágozással díszítették (képek közül a vásárhelyi gondolkodószék ilyen), néha fafaragás, ritkábban intarzia. A mienk egy szlovákos változat, innen a szomszédból, Tótkomlósról.