Szikrázó napsütés van már reggel kilenckor is. A nyár mintha felébredt volna és úgy gondolná, hogy be kell pótolnia az elvesztegetett heteket, így próbálja kiadni utolsó dühödt energiáit... 

Szilvaszezon van. Nálunk a besztercei szilvafák a menők. A boltban kapható majdnem ringlóvá hizlalt testvérével szemben több szempontból sokkal szerethetőbb fajta. A húsa tömör, de omlós, pontosan az a különbség, mint a bolti és a kapirgálós csirkéből készített rántott hús között.

A szilvafák az egyik legigénytelenebb gyümölcsfák egyike, hívták ezt a 'szegények mannájának' is, mert nemigen igényel törődést. Régen a faluban az utcára, járda mellé ültették őket, mert a fa lombja, jól felfogta az út porát és ettől még bő termést hozott. Nyárutón a faluban sétálni mindig nagy élmény azoknak, akiknek jó a szaglásuk: az érett gyümölcs finom illata keveredik a földre hullott túlérett szilva kissé ecetes szagával. Több helyről kiszűrődik a gombóckészítés nesze és a fahájas porcukor illatánál csak a cefréhez előkészített gyümölcs illata lehet erősebb... Igazi íz- és illatkavalkád, érzed???

Mivel gőzerőhöz készítjük mi is a jó szilvapálinka cefréjét, így a legkézenfekvőbb ételek készülnek belőle. A forróságra való tekintettel egy igazi nyárutó levessel örvendeztetlek meg benneteket.

Hideg szilvaleves hozzávalói:

kb. 1 kg szilva kimagozva, 1 ek vaj, 1 kk fahéj, 1 cs vanilincukor, cukor ízlés szerint, 2 dl friss házi tejszín, 1 ek liszt (vagy keményítő), 5 dl joghurt, 7 dl víz

A szilvát a vajjal, fahéjjal, vanilincukorral, cukorral és vízzel felteszem főni és addig hagyom rotyogni, amíg megpuhul. Ezután a liszttel elkevert tejszínt belekeverem és egy perc forralás után lezárom a gázt alatta és leturmixolom. Langyosra hűlve felöntöm a joghurttal és egész hidegre hűtöm. Meg lehet bolondítani a levest vörösborban áztatott aszalt szilvával, vagy házi vanilia fagyival is.

Jó hűsölést kívánok!