Állati sztori

2011.08.26. 13:50

A falusi élethez szorosan kötődik az állattartás és megannyi életszagú vicces történetet bonyolódik velünk, vagy körülöttünk. Gazdag a repertoárunk: macska, disznó, kecske és több mint 100 szárnyas van a gazdasági udvarunkban, így akár minden napra jut egy-egy állati jó sztori...

5 gyönyörű kiscicával lepett meg bennünket Foltos a nyár közepén. Sokat ültünk az akáclugas alatt kávénkat iszogatva és elméláztunk a kiscicák ügyetlen játékán, megmosolyogtatott bennünket Foltos gondossága.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így nyár vége felé közeledve már elérkezettnek látta Foltos az időt arra, hogy a kiscicákat bevezesse a vadászat rejtelmeibe, így fogott egy kisegeret a kishombár alól és az akáclugas mellett játszó cicahalom elé tette óvatosan. A dermedt egér első rémületében tetszhalott állapotban feküdt, majd egy óvatlan pillanatban felpattant és menekülőre fogta. A kiscicák csak annyit vetett észre, hogy a mamájuk vadul üldöz valami mozgó izét, és kíváncsian utánairamodtak. Foltos kétszer rácsapott az egérre, de az úgy cikázott, hogy mindig ki tudta kerülni a macskaszájzárat. Az egér végül beszaladt a tárva-nyitva hagyott alsókonyha ajtaján és eltűnt valahol a kazánház mélyén. No ettől én is feszült lettem, nemcsak Foltos, aki idegesen csapkodta a farkát a kazánház ajtajánál. Foltos pár percnyi kutatás után feladta a keresgélést és kisomfordált a kertbe a könykeihez, én viszont lázasan kezdtem kutatni az apró rágcsálót. Andris unokám egyszer csak nagyot sikított és rémületében csak mutogatta, hogy az egér átrohant a folyosó sarkában lévő táskák közé, amiben az ő ruhái álltak halomban. A kicsik elszaladtak eszközökért: légycsapóval, seprűvel, napraforgóval (!) és egy piszkavassal felfegyverkezve tértek vissza. Becsukták a szoba ajtókat (a legkisebbek az ajtó másik oldaláról adták a jobbnál-jobb ötleteket az egérvadászathoz) és mi elkezdtük a ruhákat egyesével kirázni. Egyszer csak Andris pizsamagatyájából kipottyant a kisegér és a földre esve azonnal menekülőre fogta a dolgot. Óriási sikítások közepette mindenki ütni-vágni kezdte az egeret, egymás lábát, ki mit ért. A cséphadaró-hadművelet egy fél perc után leállt, az egyik unokám sírni kezdett az izgalomtól, a másik a fájdalomtól, a harmadik meg hirtelen felkacagott, mert szegény egér ott feküdt kinyúlva a linóluem közepén...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A vadászat élménye leírhatatlan volt. A gyerekek egymást túlkiabálva mesélték a saját szemszögükből a történéseket. Közben Foltos beódalgott, de azonnal ki is ment, mert nem viselte jól a gyerekricsajt. Én vittem ki utána az egeret, amit persze ismét a kiscicák elé rakott.

Az én kiscicáim még órákon át sztoriztak a hőstetteikről, alig tudtam asztalhoz invitálni, majd a délutáni sziesztához csendesíteni őket... 

 

süti beállítások módosítása