A Nap így december tájékán már alacsonyan jár. Egyre hidegebb van, ködösek a hajnalok, már a vékony kabátkánkat is a szekrénybe tesszük és előhalásszuk a téli felöltőket. Egyre hamarabb sötétedik, talán könnyebben fog el bennünket a búskomorság is. Az biztos, hogy megnő a lelkünkben a szorongás és a félelem. Azt is észrevettem, hogy gyakrabban születnek olyan gondolataink ez időtájt, amivel másokat esetleg megbántanánk.

A régi ember gondolkodásában az esztendő az adventtel kezdődött. Az egyházi év ma is így van rendezve.  De mi is az advent? A szó várakozást jelent. Kire, vagy mire várunk? A sötétségben a világosságra. Kinek, mit jelent ez, szíve-joga eldönteni. A keresztény hagyományok szerint Jézus születésével fény gyúlik a lelkünkben pont akkor, amikor az esztendő legsötétebb napjait éljük. Nos, az advent erről a megvilágosodás-várásról szól.

A hagyományok szerint az advent Szent András napjával (nov.30.) kezdődik: "András zárja a hegedűt." Vagyis advent idején elcsöndesedünk, nem mulatozunk. Igaz hívő családoknál böjttel segítik az elmélyült és szeretetteli várakozást. Ugye milyen furcsa? Manapság a legnagyobb fogyasztási és harsány ünnepet csináltak ebből a nagyon egyszerű és alapvetően befelé forduló ünnepvárásból.

Mi egy kicsit megcsúsztunk az adventi koszorúnk készítésével. Először ihletet kerestem, majd Dalma lányom nem hagyta, hogy lopott  ötleteket valósítsunk meg. Nekiállt és egy igazi parasztos adventi koszorút készített alig egy óra alatt.

Szerintem nagyon hangulatos lett.