Gyerekkoromban két nagy szerelmem volt: a puszta és Pán Péter meséje.

Pán Péter mesevilágának - még az én gyerekkorom nyomasztó és néha negatív hatásait is kiküszöbölte - ragyogó, sziporkázó ereje egyszerre kerítette hatalmába az olvasói- és gyereklelkemet. A puszta lágy ölén - kezemben a könyvvel - élvezhettem a bűvös álomvilágban töltött minden pillanatot. A puszta valóban kiváló teret biztosított, hogy én és Pán Péter közös és önfeledt órákat töltsünk el együtt.

A természet közelsége és a rendelkezésre álló óriási tér igazi szabadságot engedett fantáziám szárnyalásának, pedig nekem még nem is kellett jótékony távolságba kerülnöm a rohanó és zűrzavaros városi miliőtől. Egyszerűen az én pusztám a legjobb közeg volt arra, hogy a könyvem világa egy életreszóló élménnyé alakuljon a lelkemben. Nekem a puszta jelentette a nyugalom szigetét, a Seholszigetet.

Seholsziget választ tudott nyújtani a gyermeki létem legfontosabb kérdéseire: Miért is vagyok? Kihez vagy mihez is tartozom? Mi is az én dolgom ebben a világban?

Seholsziget megtanított egy életre dönteni és kitartani az úton, vagy épp a megfelelő időben letérni róla, amelyről indultam. Nem kis dolog ez, ha belegondolunk egy kicsit.

Szeretet és egyensúly. Ezt kaptam útravalóul Pán Pétertől. Sokat köszönhetek neki.

Nem vagyok odáig a krémlevesekért. Egy jó húsleveshez idő kell. Ha forr vagy zubog, akár egy kicsit is rotyog, szétszaggatja a benne fövő belevalókat. Egy jó húslevesben valóban látszik, mi van benne. Meggyőződésem, hogy ezért éljük a krémlevesek korát...  

Ugyanakkor idén nem kevés sütőtököt vetettünk, így én is sokkal többet készítek "tökös" dolgokat. Most egy elég alapreceptet osztok meg veletek, nem nagyon megbolondítva, így egy normál háztartást vezető hétköznapi szakács is gyorsan elkészítheti.

Hozzávalók: 1 kg sütőtök, 1 nagy krumpli, 1 közepes alma, 2-3 ek méz, 1 közepes hagyma, 1/2 narancs leve, 1,2 dl leves alaplé, 1 dl tejszín, 5 dkg vaj, só, bors, szerecsendió és egy kis kakukkfű (ha van).

190 fokon 45-50 perc alatt megsütöm a tököt. Ezt én úgy szoktam, hogy félbe vágom, kikaparom a magját, így teszem be a sütőbe, akkor nem kell a darabolásával, pucolásával bajlódni. Szerintem óriási a különbség, hogy sült vagy főtt állapotban használjuk a tököt, főzve ugyan sokkal gyorsabban készen van, viszont a sütés által sokkal intenzívebb, édesebb lesz az íze. Amíg sül, a vajon puhára párolom a felaprított hagymát a kakukkfűvel (egyszerre teszem a hagymát és vajat a lábosba, nemcsak amikor a vaj már forró, mert egyébként elég hamar megég), amikor már megpuhult és átlátszó, ráteszek 2-3 ek mézet és egy kicsit karamelizálom. Felöntöm az alaplével, amibe beteszem a meghámozott, kockára vágott krumplit és almát, majd közepes lángon puhára főzöm. Amikor már puha a krumpli, a levesbe teszem a sült tök kikapart húsát. Botmixerrel krémesre pürésítem és csak ezután ízesítem a narancslével, sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, majd az egészet lágyítom kb. 1-1,5 dl házitejszínnel. Pírított tökmaggal és tökmagolajjal tálalom.

Gyönyörű édes-krémes, narancssárga, igazi őszi leves.

Te tudod, hogy mi is az a ballangó?

Az Alföldön tömegesen fordul elő a tüskés bokorrá növő ballangót, vagy más néven a barlangót (szokás még ördögszekérnek is hívni). A régi időkben azonban, amikor még búbos kemencével fűtöttek, sütöttek-főztek az Alföldön, fa híján az eltüzelhető szalma, nád, venyige, kukoricaszár és egyebek mellett a ballangóval is befűtöttek a kemencébe.

A ballangót ősszel gyűjtötték, mikor már a szél többnyire kitépte, kénye-kedve szerint terelgette. Mivel a ballangó szúrós növény, vasvillával gyűjtötték össze és rakták kazalba, akár a szalmát. A tüzeléshez kasban vitték a házba, a kemencébe villával, vagy szénfogóval nyomkodták be. 

Ott aztán a ballangó nagy lánggal égni kezdett - de éppen azért volt nagy búbja az alföldi kemencéknek, mert nem fát, hanem minden olyan dolgot tüzeltek benne, ami nagy lobogással égett. A ballangó azonban az összes egyéb tüzelőt túllobogta, szinte szikrázva égett, olajos magjai pedig pattogtak, ropogtak, mint a puskapor!

Forrás: Sabján Tibor: A búbos kemence, Calibra kiadó, Bp., 1998

 A hétvégére sajnos menthetetlenül megérkezik az ősz, a hőmérő higanyszála több mint 10 fokkal fog alábbszállni, az esőről nem is beszélve... Nézzük csak, milyen programok lesznek hétvégén a környékünkön.

Garantáltan jó hangulat lesz a régi Kossuth gimi tornacsarnokában, két sztendáp komedis fenegyerek jön szórakoztatni a nagyközönséget. 

Aki inkább a hasát szereti, annak nagyszerű programokat tudok ajánlani az Ópusztaszeri Skanzenben.  Piri néni és az Olvasókör kemencéje hétvégén is várja mindazokat, akik szeretnék elsajátítani a kemencében sütés tudományát.

Október 7-én, pénteken 10 órától krumplis kőttest, szombaton a Paprikanapon köttpitét sütnek a nemrég felújult olvasóköri kemencében. Nemcsak recepteket és az elkészítési módot, hanem a kemence befűtésének titkait is elleshetik Piri nénitől. És persze a kóstolás sem maradhat el...

Az egykori paprikatermesztők, paprikakofák világa elevenedik  meg a Paprikanapon a Skanzen szegedi tanyáján.

A délben kezdődő rendezvényen ki lehet próbálni néhány jellegzetes munkafolyamatot, a paprikafűzést, a paprikatörést és beindul a lábbal működtetett mozsár, a "kükü" is. A dolgos látogatók saját maguk által készített paprika-fűzérrel és némi tört paprikával térhetnek haza.

	OKTÓBER MINDENSZENT HAVA Skorpió ŐSZHÓ (XI.21.-XI.20) 2. Leodegár vagy Petra. Az első lombhullató nap.
4. Ferenc	4. Ferenc. Ez a hét is kiválóan alkalmas az őszi vetésre.
15. Teréz	15. Teréz. Szüretkezdő napnak tarják.
16. Gál	16. Gál. A halászat befejező napja: tavakon, folyókon utolsó nagy közös halfogást tartanak. A makk érését e naptól számítjuk.
18. Lukács	18. Lukács Kórházak, fürdők védőszentje. A Mecsek-alján a gesztenyeszüret napja, akkor tartják a pécsváradi leányvásárt.
20. Vendel	20. Vendel Főleg a Dunántúlon a pásztorok védőszentje. Sok helyen a pásztorünnepet ezen a napon tartják.
21. Orsolya	21. Orsolya. A káposzta és a kerti veteményes betakarításának a napja.
23. János	23. János. A megrövidült nappalt jelzi, hogy sok helyen ekkor gyújtanak lámpát a szobában.
26. Dömötör	26. Dömötör. Vendel mellett az őszi pásztorünnepek napja. Az Alföldön és az ország észak-keleti részében főként a juhászok körében kedvelt a "dömötörözés", a juhászbál.
28. Simon, Júdás	28. Simon, Júdás Sokfelé télkezdő napnak tartják.
31. Farkas	31. Farkas A faültetésre az egyik legkedvezőbb nap.

forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/7.htm

Csodavágás

A tyúkból a következő részeket adja a macskának Sanyi: a zsírzóját (Ottó sógor kedvenc csemegéje), a sárga csizmáját (szarban tapos vele), a felső csőrét (az alsó finom a cafranggal) a nyelvéről lehúzott pogánybőrt (fujtós, akadós) és persze a belét. 

A tolla megy a szemétre, a többi a levesbe. Ezek adják az ízét, állagát. Olyanok, mint a leveskocka. Mint az állományjavító vagy az ízfokozó. E cső. E taraj. E zúza. E láb. E farhát. E máj. E lép. Ennyi.

Sanyi megtanított: a tyúkot gyöngéden, de szorosan vászonba göngyöljük, így előzzük meg vergődését. Egyik kezünkkel hátraszorítjuk a fejét, másikkal kitépegetjük a tollat a nyakáról, majd elvágjuk a torkát.

Letesszük a kést és tálkát tartunk a vér alá. A vér élet. Tele van vassal, a gyerekeknek készítjük el hagymával. A begöngyölt tyúkot könnyen felemeljük, hogy jól kicsöpöghessen.

Mennyit kínlódtam azzal a szárnyra lépős brutalitással.

Manyika örvendezik, mert sok benne a tojás-kezdemény. Jó tyúk – mondja. Annak is örül, ha a kakasnak nagy töke van. Pedig hát mostmár más funkcióba léptek ezek a szárnyasok. Ők már gyógyítanak.

Újdonság, felfedezés, hogy a tyúklevesbe mindennek bele kell kerülni. Láb, zúza, taraj, cafrang, minden kell bele. Szervezetünk minden egyes porcikára igényt tart, különben hiányzik és borul az egyensúly.

Persze, nagyobb üzlet, ha a csirkének csak a fehér mellehúsát esszük, a marhából csak a bélszín érték, a többi megy a kutyáknak. Sokszorosára növeli a forgalmat és a profitot. És a divatbetegségeket.

Manyika és Sanyi mindig is alaposan kiszedték a toklót a tyúk bőréből, mert érzik a bőr finom ízét. Érzik a láb cupákosságát és az agy selymes finomságát. Értik a szemléletet, hogy minden porcika hasznos. Végre valami olyan úri huncutság, aminek van értelme.

Bámulják őket, akik gyógyulni jönnek hozzájuk összeférhetetlen gyerekükkel, férjükkel, saját magukkal. Csodálják Sanyi odaadását, amivel tisztogatja a csirkelábat, a gondosságot, amivel Manyika megveti a ropogós ágyat.

Manyika azt mondja, a jószágtól tanul a legtöbbet. Gondosságot a kotlóstól, amint bevezeti csibéit a világba, határozottságot is, amivel lerázza őket, ha a nyakára nőnek. Leginkább figyelni tanul a jószágtól.

Manyika szerint az egészség titka a figyelem. Az odaadó figyelem. Szeretettel figyeli a jószágot, a gyerekeket. És az urát – veszi el Manyika Sanyi elől a flaskát. Mi a szavait isszuk és kezdünk egyensúlyba jönni.

A legenda szerint Béres József először tyúkoknak adott nyomelemeket. Mert a ketrecben nevelkedő szerencsétlenek nem tudták felcsipegetni a földről. A másik megoldás, hagyjuk őket csipegetni.

Sanyit követve mindent megtartjuk a levesben, ami a tyúkok felcsipegetnek. Szegény Béres doktort is majdnem rács mögé zárták, mert tudta, mi hiányzik nekünk. Ha engedjük, a tyúkok is megadják…

Köszönjük az élményt!

Baktay Zelka és Miklós, élményterapeuták

www.elmenyforras.hu

Pilinszky János: Terek

A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú,
vagy ezerszeres ismétlésben
olyasmiről beszélnek azzal
az egyetlen lénnyel, kit szeretek,
miről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad. 

Sok házinyúlunk van, rendszeresen fogyasztjuk is őket, mert tényleg szaporodnak, mint a .... :) A hétvégén karalábélevest készítettem, de olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttem, mindenképp megírom  a történetét.

Szóval úgy indult, hogy egy gyöngye zöldségleves lesz és nyúlragu a vasárnapi ebéd. A nyulat levágtuk, kicsontoztuk a ragunak, de ugye egy halom csont tornyozott a konyhaasztal közepén, így egy hirtelen ötlettől vezérelve feltettem levesalapnak főni. A levesléalap elkészültéig megpucoltam a karalábét és a többi zöldséget, apró kockára vágtam, majd vajban egy kicsit lepirítottam őket és úgy tettem a leveslébe. Meggyőződésem, hogy a zöldségek íze mindig sokkal karakteresebbek, ha egy kicsit megpirítjuk őket, olyan ízek is előjönnek belőlük, amiket soha, vagy csak nagyon régen éreztünk. Így lehet a répa néha mogyoró, néha szőlő utóízű, attól függően, hogy milyen talajban növekedett...

Míg azon morfondíroztam, hogy milyen íze lehet a répának, addig gyorsan készítettem egy kis csipetke tésztát és kézzel beleszaggattam a tésztát. Aztán jött az isteni szikra: miért nem tejszínes ez a leves? Nosza rajta, kiszaladtam a kiskonyhába, gyorsan lefölöztem a jó kis házitejet. Ha egyszer beindul a lavina az ugye csak dagad, így a kiskertből hoztam be egy kis friss lestyánt és petrezselyemzöldet is. Mikor a levesben 'épproppanós-ra' főttek a zöldségek, behabartam a friss tejszínnel és a leves tetejét megszórtam a frissen metélt lestyánnal és petrezselyemmel. A leves elkészítésének végére rájöttem, hogy a legjobb ízű répa a mégiscsak a répa ízű répa, amit semmihez sem hasonlító hersegéssel lehet frissen elfogyasztani... :)))

Hozzávalók:

2-2.5 l levesléalap (mi nyúlcsontból készítettük), 2-3 szál sárgarépa, petrezselyemgyökér, 2 db karalábé, 1 ek vaj, 2 dl tejszín, 1 ek liszt, ízlés szerint só, bors, egy-egy marék lestyán és petrezselyemzöld. Csipetkéhez: 1 tojás, liszt, só. (ja és répás gondolatok:)))

A leves isteni ízét elsősorban a nyúlcsontból készült alaplének köszönhetem. A nyúlból készült ételek utóíze mindig egy kicsit édeskés, amivel egész jól rímelt a házitejszín selymes ízvilága és hál'a Jóistennek a zöldségek is harmonikusan illeszkedtek ebbe a kompozícióba. Következőleg elárulom a nyúlragu receptjét is... 

Ismét eljött a hétvége, így ismét találtam egy jó kis programot nektek, hátha felkerekedtek felénk:)))

A dél-alföldi térség legnagyobb fesztiválja Makón lesz szeptember második hétvégéjén. A hagymatermesztésről hírős városban a nyári munkák befejezése után mindig megrendezik a fesztivált, amely jelmezes felvonulással, művészeti bemutatókkal, sport és főzőversenyekkel kínál változatos programot. Persze lesz kézművesek és iparművészek kirakodóvására, és élménykonyhával ellátott ízek utcája várja az éhes vendégeket, talp alá való tényleg elég változatos lesz: magyar könnyű-, mulatós, country- és popzene is lesz a repertoárban. Hogy a gyerekek se unatkozzanak lesz játszóház, népi körhinta, de az ügyes kezűek kipróbálhatják az agyagozást, üveg- és arcfestés.

De hova is tudunk menni itt a környéken?

Ismét csokorra kötöttem nektek egy kis programot, csemegézzetek belőle kedvetekre :)

Az ópusztaszeri Emlékparkban Hagymanap lesz szeptember 3-án.

Látogatók ezen a napon az Emlékpark Makói házánál bepillanthatnak a hagymások életébe, kipróbálhatják a hagymarostálást, pucolást, készíthetnek fokhagymafüzért, az ínyencek hagymás ételeket kóstolhatnak.

Aki csöndesebb kikapcsolódásra vágyik, annak az orosházi festők kiállítását a Képtárban ajánlom.

Gyerekes programot szintén Orosházán találtam elég ígéreteset: Képzőművészeti alkotóműhely várja a gyerekeket szeptember 3-án 9-12 óráig a Városi Képtárban. Téma: textilfestés, batikolás, textilkollázs (nyári élmények). Bővebb információ: itt

Mártélyon egy jó kis bicikliverseny lesz vasárnap, nézőknek, versenyzőknek egyaránt ajánlom :)Bővebbet itt lehet olvasni róla.

	SZEPTEMBER SZENT MIHÁLY HAVA Mérleg ŐSZELŐ HÓ (IX.21.-X.20) 1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek.
5. Lőrinc	5. Lőrinc. A lassan beköszöntő őszre utal, hogy ez a szabadban fürdés utolsó napja. A "lőrinces" dinnye, körte már nem igazán ízes. Ezen a napon fordul az időjárás: ha szép idő van, hosszú lesz az ősz. Lőrinc napja után a fás növények meg-állnak fejlő-désükben, és a kígyó odvába bújik.
8. Kisasszony	8. Kisasszony. ősi pogány őszkezdő nap. "Fecskehajtó Kisasszony"-nak is nevezik: e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándor-madarak. Sok helyen a dióverés napja.
21. Máté	21. Máté. Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés. Vetésre viszont Máté hete nem kedvező "pelyvahét"-nek nevezik.   Bár csillagászatilag ezen a napon van az őszi napéjegyenlőség, jelentősebb ünnep nem kap-csolódik hozzá. Ezután kezdődnek az őszi pász-torünnepek, a gazdasági év végét jelentő szüreti mulatságok.
29. Mihály	29. Mihály őszi évnegyedkezdő nap. Európa-szerte ismert pásztorünnep. Ezen a napon hajtják be a legtöbb állatot a faluba, ekkor lépnek szolgálatba a pásztorok.   Megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak. Megkezdődik az őszi vetés.   Ha ezen a napon még itt vannak a fecskék, új-évig nem lesz nagy hideg. A Mihálynapi menny-dörgés szép őszt, de kemény telet jelent.

forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/7.htm

Budapest mellöl voltak vendégeink épp, amikor rácsodálkoztak, hogy mi dinnyéből is teszünk el befőttet vagy épp savanyúságot.

Na, ha ez érdekesség, akkor ezt is megosztjuk veletek!

A sárgadinnyéink közül elég sok nem nőtt meg normál nagyságúra, de az íze csodálatosan édes volt, így gondoltunk egy merészet és bedolgoztuk befőttnek.

Az apró, de keményhúsú dinnyéket megpucoltuk, szeletekre vágtuk (ha valaki rendes méretű dinnyével próbálja elkészíteni, akkor nyugodtan kockázza fel) és egyesével szaliciles cukorba hempergettük őket. A zamatos dinnyegerezdeket beletettük a frissen mosott üvegekbe és a sziruppal felöntöttük (50 dkg cukor/ 1 liter víz).  A tetejére lehet még cukrot tenni, ha valaki kételkedik a dinnye zamatában, de ezt nyugodtan el lehet hagyni. Ezután kidunsztoltuk.

A zamatos dinnyebefőttet a hétvégi keresztelőn tálaljuk fel először. Reméljük, mindenkinek ízleni fog.

A falusi élethez szorosan kötődik az állattartás és megannyi életszagú vicces történetet bonyolódik velünk, vagy körülöttünk. Gazdag a repertoárunk: macska, disznó, kecske és több mint 100 szárnyas van a gazdasági udvarunkban, így akár minden napra jut egy-egy állati jó sztori...

5 gyönyörű kiscicával lepett meg bennünket Foltos a nyár közepén. Sokat ültünk az akáclugas alatt kávénkat iszogatva és elméláztunk a kiscicák ügyetlen játékán, megmosolyogtatott bennünket Foltos gondossága.

Így nyár vége felé közeledve már elérkezettnek látta Foltos az időt arra, hogy a kiscicákat bevezesse a vadászat rejtelmeibe, így fogott egy kisegeret a kishombár alól és az akáclugas mellett játszó cicahalom elé tette óvatosan. A dermedt egér első rémületében tetszhalott állapotban feküdt, majd egy óvatlan pillanatban felpattant és menekülőre fogta. A kiscicák csak annyit vetett észre, hogy a mamájuk vadul üldöz valami mozgó izét, és kíváncsian utánairamodtak. Foltos kétszer rácsapott az egérre, de az úgy cikázott, hogy mindig ki tudta kerülni a macskaszájzárat. Az egér végül beszaladt a tárva-nyitva hagyott alsókonyha ajtaján és eltűnt valahol a kazánház mélyén. No ettől én is feszült lettem, nemcsak Foltos, aki idegesen csapkodta a farkát a kazánház ajtajánál. Foltos pár percnyi kutatás után feladta a keresgélést és kisomfordált a kertbe a könykeihez, én viszont lázasan kezdtem kutatni az apró rágcsálót. Andris unokám egyszer csak nagyot sikított és rémületében csak mutogatta, hogy az egér átrohant a folyosó sarkában lévő táskák közé, amiben az ő ruhái álltak halomban. A kicsik elszaladtak eszközökért: légycsapóval, seprűvel, napraforgóval (!) és egy piszkavassal felfegyverkezve tértek vissza. Becsukták a szoba ajtókat (a legkisebbek az ajtó másik oldaláról adták a jobbnál-jobb ötleteket az egérvadászathoz) és mi elkezdtük a ruhákat egyesével kirázni. Egyszer csak Andris pizsamagatyájából kipottyant a kisegér és a földre esve azonnal menekülőre fogta a dolgot. Óriási sikítások közepette mindenki ütni-vágni kezdte az egeret, egymás lábát, ki mit ért. A cséphadaró-hadművelet egy fél perc után leállt, az egyik unokám sírni kezdett az izgalomtól, a másik a fájdalomtól, a harmadik meg hirtelen felkacagott, mert szegény egér ott feküdt kinyúlva a linóluem közepén...

 A vadászat élménye leírhatatlan volt. A gyerekek egymást túlkiabálva mesélték a saját szemszögükből a történéseket. Közben Foltos beódalgott, de azonnal ki is ment, mert nem viselte jól a gyerekricsajt. Én vittem ki utána az egeret, amit persze ismét a kiscicák elé rakott.

Az én kiscicáim még órákon át sztoriztak a hőstetteikről, alig tudtam asztalhoz invitálni, majd a délutáni sziesztához csendesíteni őket... 

Arról sokat beszélgettünk egy-egy fröccs mellett már magunk között, hogy ha jön egy-egy külföldi vendég, mit is gondolnak rólunk magyarokról, mit várnak tőlünk, falusi vendégváróktól.

Nekünk az a benyomásunk, hogy az ország turizmusáért felelős 'hajja kendek' egyszerűen nem is értik és nem hallják azokat a hívószavakat, amire egy külföldi beindul és tényleg lefoglal egy szállást magyarhonba.

Bár a magyar keblünket büszkén kihúzhatjuk, mert mi ugye egy marha okos nemzet vagyunk, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy átlag német, vagy holland turistát valóban megmozgat egy alapvetően Nobel-díjas repertoárt bemutató hangulatos kisfilm.

Mi azt látjuk, hogy a magyar népi kultúra régen is és ma is elegendő vonzerő egy arra fogékony turistának. Ez régen is, ma is, igazi kuriózum.

Ez a filmmúzeumi gyöngyszem is jól körvonalazza, hogy mi az, ami egy idegen szemének kedves és az érdeklődését felkelti.

No igen, ilyenkor jönnek a fanyalgók: akkor a magyar turizmus csak a gulyásturizmusról, csárdásról, pusztáról és a csikósokról szól?

A válasz egyértelmű: ennél Magyarország sokkal több értékrétegből áll, hogy csak ezeket a sztereotípiákat erősítsük. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy hirtelen nagy változásokat nem lehet erőltetni. Ha annak a fránya német turistának egyszer az van az agyában, hogy 'Piroschka, ungarische gulasch és tschardas', akkor azt kár lenne nem megadni neki. 

Bár Lilo ebben a Piroschka filmben elég vérszegényen ropja azt a csárdást, azért még ha idetéved hozzánk a faluba egy-egy német vagy svájci, mégis keresik az alkalmat, hogy a bőségesen elköltött gulyásvacsora után hol találhat egy helyet, ahol még kipróbálhatná a csárdás alaplépéseit...

Mi meg kiöntünk még egy kanyar fröccsöt és a csárdás programot kezdjük egyeztetni egymás között...

Szikrázó napsütés van már reggel kilenckor is. A nyár mintha felébredt volna és úgy gondolná, hogy be kell pótolnia az elvesztegetett heteket, így próbálja kiadni utolsó dühödt energiáit... 

Szilvaszezon van. Nálunk a besztercei szilvafák a menők. A boltban kapható majdnem ringlóvá hizlalt testvérével szemben több szempontból sokkal szerethetőbb fajta. A húsa tömör, de omlós, pontosan az a különbség, mint a bolti és a kapirgálós csirkéből készített rántott hús között.

A szilvafák az egyik legigénytelenebb gyümölcsfák egyike, hívták ezt a 'szegények mannájának' is, mert nemigen igényel törődést. Régen a faluban az utcára, járda mellé ültették őket, mert a fa lombja, jól felfogta az út porát és ettől még bő termést hozott. Nyárutón a faluban sétálni mindig nagy élmény azoknak, akiknek jó a szaglásuk: az érett gyümölcs finom illata keveredik a földre hullott túlérett szilva kissé ecetes szagával. Több helyről kiszűrődik a gombóckészítés nesze és a fahájas porcukor illatánál csak a cefréhez előkészített gyümölcs illata lehet erősebb... Igazi íz- és illatkavalkád, érzed???

Mivel gőzerőhöz készítjük mi is a jó szilvapálinka cefréjét, így a legkézenfekvőbb ételek készülnek belőle. A forróságra való tekintettel egy igazi nyárutó levessel örvendeztetlek meg benneteket.

Hideg szilvaleves hozzávalói:

kb. 1 kg szilva kimagozva, 1 ek vaj, 1 kk fahéj, 1 cs vanilincukor, cukor ízlés szerint, 2 dl friss házi tejszín, 1 ek liszt (vagy keményítő), 5 dl joghurt, 7 dl víz

A szilvát a vajjal, fahéjjal, vanilincukorral, cukorral és vízzel felteszem főni és addig hagyom rotyogni, amíg megpuhul. Ezután a liszttel elkevert tejszínt belekeverem és egy perc forralás után lezárom a gázt alatta és leturmixolom. Langyosra hűlve felöntöm a joghurttal és egész hidegre hűtöm. Meg lehet bolondítani a levest vörösborban áztatott aszalt szilvával, vagy házi vanilia fagyival is.

Jó hűsölést kívánok!

Arra gondoltam, hogy egy új rovatban a környék programjait egy csokorba gyűjtöm, hátha valakinek megjön a kedve egy jó kis kiránduláshoz hozzánk :)

Igazi családi programnak ígérkezik a békéscsabai Lecsófesztivál.

A pörgősebb programokat kedvelőknek a nyár utolsó nagy zenei fesztiválját a SZIN-t ajánlom.

Vegye, vigye, kinek melyik tetszik jobban...

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje az ég alatt minden akaratnak. (...) Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak." (Prédikátor 3.7.)

Nagy munkában vagyunk ma is... Még harmatos volt a fű, mikor nekiálltunk a lepotyogott szilvák összegyűjtésének. Hamvaskék szilvák, omlós a húsuk, isteni az illatuk... Talán csinálunk a héten egy kis gombócot is belőlük...

A székkutasi suhantott táskalevest gyakran szoktuk ajánlani a betérő vendégeink számára. Ennek a leves receptúráját anyósomtól örököltem meg, ő készítette elég sokat a családjának. A táskaleves receptje mifelénk legalább annyira változó, mint a töltött káposztáé, vagy a lecsóé, minden kutasi családnak van egy titkos tuti receptje. Én most az anyósom féle receptet osztom meg veletek.

Székkutasi suhantott táskaleves – a Kenéz család receptúrája alapján

Hozzávalók:

A tésztához:

3 db tojás,

liszt,

só

Töltelék:

frissen törött fekete bors,

25 dkg túró

1 ek liszt

1 tojás

A leveshez:

25 dkg sárgarépa,

10 dkg petrezselyemgyökér,

10 dkg zeller,

10 dkg karalábé,

20 dkg pasztinák,

10 dkg zöldpaprika,

10 dkg vöröshagyma,

3-4 gerezd fokhagyma,

zsír,

törött pirospaprika

Elkészítése:

A levesbetéthez a tojásból és lisztből, annyi vízzel, amennyit felvesz kemény jól nyújtható levestésztát gyúrunk, amit elnyújtunk 1-2mm-esre. A túróból 1 tojásból 1ek lisztből kis sóból borsból túró tölteléket készítünk. A kinyújtott tészta felére a túróból kis halmocskákat teszünk egymástól egy kis arasznyi távolságra, majd a tészta másik felét ráhajtjuk, a tésztát a halmocskák között jól lenyomkodjuk, majd téglalap alakúra felvagdossuk és végül két oldalát mindegyiknek összenyomjuk, hogy szaloncukor formát kapjunk. (ugyan ezt a hatást elérhetjük ha először vágjuk fel a tésztát úgy is, a lényeg az, hogy szaloncukor formát kapjunk)

A meghámozott zöldségekből levest készítünk, mikor a zöldségek már majdnem megfőttek belefőzzük a túrós batyukat. Mikor a leves kész "rásuhantunk": külön kis serpenyőben kevés zsíron paprikát pirítunk(vigyázz gyorsan megkeseredik), amit a levesre öntünk.

Az ember utazásai, vagy akár csak napi sétái, intézni valói közben idegen ajtók, kapuk előtt sétál el.  

Időnként néhánynak nyitva marad az ajtaja, kiszűrődnek a benti élet neszei... A kíváncsiság időnként arra viszi az embert, hogy belessen ezeken a kapukon...

Sok-sok ajtó, kapu azonban örökre(?) zárva marad előttünk, utazók előtt, elrejtve a múlt titkait, a régi idők történeteit.

Természetesen nem is kell tudnunk minden dologról, amik az ajtók mögött történtek, hisz addig is a saját képzeletünkre van bízva, hogy mit is gondolunk mögéjük...

Megosztom veletek Székkutas számomra legizgalmasabb kapuit...

Nap mint nap automatikusan megyünk az úton, nem figyelve a bennünket körbeölelő környezetre, emberekre, fákra, épületekre, a csodálatos hagyományainkra, amik közt valójában élünk. Pedig Séra András a "Kolostor őrei"-ben írja: " Új világok felfedezéséhez sokszor nem is szükségesek mesekönyvek, elég csupán a szemellenzőt levenni, és máris megváltozik a táj! Itt van minden mellettünk egy karnyújtásnyira, már ez az új "látomás" is jobb kedvre fog deríteni, megnyugtat, felemel, talán még meg is hatódsz majd azon, hogy végre láthatod a láthatatlant!"

Tehát vedd észre a láthatatlant! Fedezd fel azt, ami mellett a mindennapokban vakon elsietsz! Állj meg egy kicsit mellette és csak szemléld. Ne elemezd, ne gondolkodj rajta, pusztán tűnődj a fákon, a bokron a virágokon és az állatokon, életünk csendes társain...

Fotókat Csuka József lőtte. 

Bár a csevapcsicsa nem magyar étel, mi mégis sokat szoktuk vendégeink számára készíteni. Eredetét tekintve jugoszláv étel– azon belül talán a horvátok nemzeti eledele -, főként a férfiak körében népszerű, mert az erősen fűszerezett húsrudak mellé igen jól csúszik a karcos sóshalmi bor.

Hozzávalók 5 személynek:

·         35 dkg darált zsíros marhahús

·         35 dkg darált zsíros birkahús

·         30 dkg darált zsíros sertéshús

·         1 mokkáskanál szódabikarbóna

·         kicsit kevesebb, mint 1 csapott evôkanál só

·         fél kiskanál ôrölt feketebors

·         1 gerezd fokhagyma vagy 1 kiskanálfokhagymakrém

·         2-3 evôkanál jéghideg víz (lehet szódavíz is)

·         A sütéshez:

·         2-3 evôkanál olaj

·         A tálaláshoz:

·         lilahagyma

·         puha kenyér

Elkészítés:

A háromféle húst kockákra vágjuk, majd kétszer ledaráljuk. Ezután a szódabikarbónával, a sóval, a borssal, a fokhagymával és a jéghideg vízzel alaposan összegyúrjuk. Letakarjuk, és hűtőszekrényben érleljük 1 éjszakán át.

Másnap vizes kézzel hüvelykujjnyi kolbászkákat formálunk belőle, amiket kettesével kihegyezett hurkapálcára vagy nyársra húzunk. 

Amikor a grillrostély kellően forró, és a faszén csak parázslik alatta, a húsos nyársakat rárakjuk, és többször megforgatva kb. 12 perc alatt megsütjük, közben kevés olajjal kenegetjük.

Köretként karikákra vágott lilahagymát (amit legalább fél nappal tálalás előtt enyhén besózunk, hogy az ereje elillanjon), finomra vágott ropogós fejessalátát, leveses, igazi pusztai napon érlelt paradicsomot (esetleg nyakon öntve egy kis bársonyos olívaolajjal és vastaghéjú citrom levével) és puha kenyeret kínálunk hozzá.

Hál' Istennek sok unokám van. Mikor megjönnek Szentendréről a gyerekek, Petőfi jut róluk az eszembe. "...Börtönéből szabadult sas lelkem, mikor a rónák végtelenjét látom..." Ők is valami hasonlót érezhetnek, mikor kikerülnek a városi élet rutinjából és a szülői szigor alól. A legkisebb unokám esténként még mindig iszik egy jó nagy adag tejet. Húsvétkor megellet Mari kecskénk, így mostanában nem kell hozni a tejesembertől tehéntejet neki. A nap legnagyobb eseménye számára, mikor a közös vacsora után előveheti a tejesvödröt és indulhatunk a tyúkudvarba kecskét fejni. Az egész siserehad kinn van ilyenkor a gazdasági udvarban, a nagyok nyulat etetnek, a kicsi fagyalbokorról tört ággal szokta kínálni Marit, hogy nyugton maradjon a fejés közben. Az egyik nagyobbik unokám szokta fogni a kecske szarvát, míg a férjem megfeji a kecskét. Mari hálás jószág. Mindig ad legalább 7-8 deci tejet a kis unokámnak. Ő pedig boldog mosollyal viszi a tejesvödrét a konyhába és türelmesen várja, míg leszűröm neki a tejet és a poharába töltöm...

Július utolsó napján Székkutason járt egy csoport japán diák Fukushimából. A diákok Lázár János, Vásárhely polgármesterének meghívására érkeztek Magyarországra. A rövid látogatásukba igen sok programot préseltek bele a szervezők, voltak a Balatonon, természetesen körbejárták a fővárost, megtekinthették Vásárhely nevezetességeit és kijöttek hozzánk falura is, hogy lássák a nagy magyar pusztát és a rajta folyó életet.

Kivitték őket a kardoskúti falumúzeumba, majd kimentek a pusztába, ahol megnézhették a szürkegulyát, a madárkilátóból távcsövön bekukkanthattak a hihetetlen gazdag madárvilágú Fehér-tó életébe is. A falumúzeumba egymás fülébe sugdostak, mutogattak, igazi japán turistacsoport hangulata volt az egésznek. A pusztába igencsak fújt a szél, így fázósan húzták össze magukon a ruhákat és összebújva beszélgettek továbbra is egymás közt. A puszta hangulata igen zord volt, a diákok pedig a messziről jött ember távolságtartásával és kívülállósságával figyelték a történéseket.

Kutasipuszta Vendégházas csapat szíves vendéglátása és az igazi finom hagyományos magyar ebéd közben a fiatalok kiengedtek és egyre kíváncsibban tekingettek körbe. Hogy az ízes gulyás, a jófajta csípős paprika, vagy a meleg vendégszeretet olvasztotta-e föl őket azt nem tudni, mindenesetre a vendégház megtelt a gyerekek csivitelésének zajával. Kinéztek a kertkapun kívülre, elkezdték felfedezni a falusi világot. Benéztek az udvarokra, kiscicát simogattak. Kis pihenő után lovaskocsira ültek, melyre először vegyes érzelmekkel tekintettek, de hamar kalanddá változott a kiruccanásuk.

Az utcára kijöttek az emberek, integettek nekik, sok-sok mosolygós arcot láthattak maguk körül. Közben megérkeztek Maczelka Gyuri bácsi kovácsműhelyébe. Mint egy igazi időutazás, olyan ez a műhely! A gyerekek soha életükben nem láttak még igazi patkókovácsolást, így amikor megkapták a lehetőséget, azonnal ki is szerették volna próbálni azt. A mozdulatok először félszegek, majd egyre határozottabbak lettek, látni lehetett hogyan válik igazi élménnyé a patkóalkotás... A műhely illata, a fújtató jellegzetes hangja és Gyuri bácsi ízes beszéde biztos örök emlék marad  mindannyiuk számára!

A lovaskocsira már majdhogynem felszökkentek és várták a következő kalandot. Megérkeztek hozzánk, a Piroska Vendégházba. Nálunk programok sora várta őket, igazi élménytérré varázsoltuk a tanyát. Igazi ősmagyar íjászbemutatót láthattak, majd ki is próbálhatták az íjászkodást. Néha nagyon nagy nevetésbe fulladt egy-egy próbálkozás, mert hát egy íj kifeszítése igen nagy energiát és tudást vesz igénybe... Lehetett száron lovagolni, szőrén is megülhették a pónikat :) Aki kézműveskedésre vágyott, annak különös kincsesbánya lehetett a programunk: lehetett csuhéjbabát készíteni, kerámiát írókázni, apró sütit sütni. A kézműves foglalkozások közül mégis a legnépszerűbb a palacsintasütés lett. A gyerekek önfeledt kacagásban törtek ki, ha egy-egy társuk magabiztosan odaállt a tűzhely elé, majd a sütés közben a koncentrációtól olyan grimaszokat vágtak, amit nem lehetett nevetés nélkül kibírni. A gyerekek szétszéledtek a tanya gyepén, volt aki jólesően leheveredett a fűre és nézte az eget, volt aki tollasozott mások meg a programokat élvezte ki az utolsó cseppig.

Volt egy fiatal srác, aki különösen érdeklődött a magyar nyelv iránt, mindent kérdezett és próbálta a számára érthetetlen magyar szavakat memorizálni. Délután egyszer csak magához ölelt és magyarul megköszönte a vendéglátást. Pillanatokig nem jutottam szóhoz, annyira szívszorító volt ez az egész... Ezek a gyerekek nemcsak katasztrófa sújtotta területről jöttek, hanem komoly veszteségek elszenvedői is egyben. Szinte mindannyian elveszítették otthonukat, családjuk vagyona gyakorlatilag megsemmisült, sőt sokuk családtagjaikat is elveszítették.  És ott, abban a pillanatban azt éreztem, hogy soha nem kaptam még annyi szeretet, mint ebben az ölelésben...

Úgy érzem, valóban életre szóló élménnyel távoztak Székkutasról ezek a japán diákok. Persze, mi, falusi vendégvárók, meg mindenki, aki a szervezésben kivette a részét, hatalmas munkát végeztünk, de attól, hogy jól megkomponálunk egy rendezvényt, nem biztos az élményszerű kikapcsolódás. Ezek a fiatalok őszinte kíváncsisággal jöttek hozzánk, szívüket tényleg nagyra tárták és annyi szeretetet és örömet sugároztak vissza, amennyit csak képesek voltak. Legalább annyi élményt okoztak nekünk, falusiaknak is, mint amennyit remélhetőleg elvisznek emlékbe rólunk, innen a messzi magyar pusztáról...

	AUGUSZTUS KISASSZONY HAVA Szűz NYÁRUTÓ HÓ (VIII.21.-IX.20) 10. Lőrinc. A naptár elcsúszása következtében néhány későbbi (szeptember 5.) érvényességű tapasztalat kapcsolódik ehhez a naphoz
15. Nagyboldogasszony	15. Nagyboldogasszony. Derült idejével jó szőlő- és gyümölcstermést jósol. A "kétasszonykö-ze" (VIII. 15. - IX. 8.) varázserejű időszak, ekkor szedik a különféle varázsfüveket, cséplik a magnak való búzát, gyűjtik az ültetni való tojást. Az ekkor keltetett tyúkok lesznek a legjobb tojók.
16. Rókus	16. Rókus. A ridegen tartott szarvasmarhák védőszentje.
20. István	20. István. Szent István magyar király ünnepe. Ezen a napon már az új búzából sütik a kenyeret.
24. Bertalan	24. Bertalan. Sok helyen őszkezdő nap, féregirtást, takarítást, szellőztetést tartanak.

forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/7.htm

A magyar Alföld természeti sajátosságai és az itt folyó élet jellegzetessége általában két teljesen ellentétes hatást váltanak ki az erre járó emberekből. Ismerünk nem egy híres rajongót - gondoljunk csak Petőfi, Tornyai vagy Rudnay munkásságára -, akiket megihletett a táj és az itt élő emberek sokszínűsége. Persze az sem titok, hogy sokan a sivárság, az egyhangúság és az unalom megtestesülését látják a pusztában. Semmi esetre sem szeretnék az igazságosztó szerepében tetszelegni, bár kétségtelenül érdekes lenne pszichológiailag elemezni, hogy ki mit lát meg, mit vesz észre, mit szeret meg, vagy épp mit utasít el, vagyis: milyen élményeket őriz meg a jellegzetesen alföldi tájról és az itt élők emberekről.

Még érdekesebb élmény látni magunkat egy idegen szemüvegén keresztül, milyen a "magyar" karakter egy külföldi szemével... Nos, Hugo Hartung egy igen érdekes sztorit oszt meg velünk. A német író egyetemi diákként  járt Székkutason cserediákként az 1920-as években, majd harminc évvel később felelevenítette az itt eltöltött nyarának élményeit a később igazi sikerkönyvvé vált Piroschka (a mű eredeti címe: Ich denke oft an Piroschka) regényével. A világhírt persze a már emlegetett film hozta meg. Azóta a könyv több milliós (!) példányszámban kelt el, számos nyelvre lefordították németről. Magyarországon csak a dr. Sipkáné Serfőző Rózsa féle fordításában, magánkiadásban megjelent változatot lehet megkapni Hódmezővásárhelyen, illetve Székkutason.

Sajnos a filmet soha nem vetítették le hivatalosan Magyarországon, ugyanakkor német tévécsatornákon még a mai napig is a kedvelt, régi filmek közé tartozik. Így került Hódmezőváráhely és Kutasipuszta (a mai nevén Székkutas) a külföldiek érdeklődésének előterébe. Hugo Hartungnak köszönhető, ha néha betéved egy-egy német ajkú turista a faluba és Piroska után érdeklődik, akik szeretnék az eredeti helyszíneket megtekinteni.

Hugo Hartungnak köszönhető az is, hogy a regényében szeretettel emlékezik meg Magyarországra, a szép pusztai tájaira, a magyar népre és persze saját ifjúságára. Ez a regény sokkal többet tett az országunk elismertségének és közkedveltségének növeléséért, mint bármelyik drága pénzen készült országimázs kampány...