Már kora hajnalban talpon van az egész család és a segítő ismerősök. A disznóól körül gyülekeznek. Hideg van, nagyon hideg. Az emberek tipegnek-topognak, várják a lélekmelegítő pálinkát. Amint kézbe kerülnek a kupicák, máris élénkebb a társalgás, méregetik a kiszemelt áldozatot, viccelődnek egy kicsit rajta. A rövid ráhangolódás után az erősebb férfiak fülénél, farkánál fogva kihúzzák az ólból a disznót. Hát bizony ilyenkor már a fél falu tudja, hol vágnak disznók...

Az udvaron az oldalára fektetik és lefogják. A böllér kést ragad és az állat nyakánál elvágja az ütőerét. Ha jól eltalálja a böllér, nem sokat szenved az állat, egy-két perc alatt kimúlik. Közben a kifolyó vért egy tálba fogják fel. Ezután a disznó testét egy teknőbe fektetik, forró vízzel leöntik, ettől lejön a szőre. Ezután szalmával betakarják, majd a szalmát meggyújtják, így mindkét oldalát megpörzsölik. Az asszonyok szép tisztára mossák, lábait állítják, majd a böllér a hasánál fogva fölvágja. Kiveszik a beleit és a többi szervét is. A beleket szorgalmas és aprólékos munkával az asszonyok mossák tisztára, mert ebbe töltik majd a hurkát, kolbászt. Közben a vért bő hagymával megsütik, reggeli gyanánt mind megeszik.

A férfiak a félbevágott disznót beviszik a kamrába, ahol aztán a böllér szétdarabolja. A hagyományos disznóvágáson mindig lesz belőle sonka, szalonna. Ezeket először sóba teszik, majd megfüstölik.

A legszebb húsokat félreteszik, ezeket a háziasszonyok ünnepek alkalmával használják föl. A maradék húst ledarálják, fűszerezik, ebből készül a kolbász. A belsőségeket megfőzik, ezt mifelénk abárnak hívják. Ebből készül a finom disznósajt, a májat rizzsel keverve, bélbe töltve a májas hurka. Véres hurkát is készítenek ugyanígy, a reggel felfogott vérből.

A zsírszalonnát elválasztják a bőrtől. A bőrt később kocsonya készítéséhez használják. A szalonnát kockára vágják, üstbe kisütik. Ebből lesz a hófehér zsír és a finom ropogós töpörtyű. 

Közben az asszonyok orjalevest főznek májgombóccal. Töltött, vagy toros káposztát készítenek másodikként. Szépen megterítenek és mindenkit asztalhoz ültetnek. Ekkor már bizony előkerül a forralt bor és a pálinka is! Tort ülnek a disznó emlékére, igazi lakomát csapnak.

Régen a hét évesnél fiatalabb gyerek még nem vett részt a disznóvágáson. A kicsik lelkét még meg kell kímélni a néha nem könnyű látványtól. Azután viszont, mint egy igazi beavatási szertartáson, végig kellett néznie az egészet, ezzel lépvén ki a kisgyermeki időszakból. A következő alkalommal már be is állhatott segíteni a nagygyerek.

A disznóval az ember az elmúlt esztendőt is megöli önmagában, fel is áldozza azt. Régen két alkalommal vágtak csak disznót: adventben és farsang idején.