"Néha megáll a pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat."

John Steinbeck

Az ember utazásai, vagy akár csak napi sétái, intézni valói közben idegen ajtók, kapuk előtt sétál el.  

Időnként néhánynak nyitva marad az ajtaja, kiszűrődnek a benti élet neszei... A kíváncsiság időnként arra viszi az embert, hogy belessen ezeken a kapukon...

Sok-sok ajtó, kapu azonban örökre(?) zárva marad előttünk, utazók előtt, elrejtve a múlt titkait, a régi idők történeteit.

Természetesen nem is kell tudnunk minden dologról, amik az ajtók mögött történtek, hisz addig is a saját képzeletünkre van bízva, hogy mit is gondolunk mögéjük...

Megosztom veletek Székkutas számomra legizgalmasabb kapuit...