Hát végre eljött a várva-várt libahétvége, de nagyon vártuk már... Sokat dolgoztunk már a kertben, elegünk van már belőle, jól jön egy kis kényeztetés!

Ma egy igazi vásárhelyi ludaskását készítünk, jó felvezetés a hétvégi liba-lakomának. A ludaskása nagyszerűsége az egyszerű elkészítésében és az olcsóságában rejlik. Azt viszont le kell szögezni, hogy csakis jó alapanyagból érdemes elkészíteni, egyébként egy szurutykás menzakoszt lesz a végeredmény... A ludaskása attól lesz igazán ludas, ha nem marad ki a sok ízes libabelsőség :) Az a legfantasztikusabb benne, hogy a sokféle omlós húsok különböző textúrája, az ízes rizskása és liba utánozhatatlan ízű zsírjának egyvelege valódi hagyományos magyar ízharmóniát eredményez.

Hozzávalók:egy liba belsősége (libazúza, szív, 2 szárnya, a máját másra megtartjuk :), bőrös libaháj, kb. 30-40 dkg rizs, 2 db nagyobb répa, fél zeller, 1 kisebb vöröshagyma, 1 db gyökér, só, szemes bors, sáfrány, petrezselyem

A liba aprólékát tegyük fel főni nagyjából két liter vízzel sóval és egy pár szemes borsot dobjunk hozzá. A zöldséget karikára vágva a húsok félfövésénél tegyük hozzá. Ha a hús puhára főtt, vegyük ki és tegyük bele sós meleg vízbe (addig se keményedik meg). A húslét szűrjük le és abban főzzük meg a rizst. A rizs akkor jó, ha épp roppan még. Mielőtt készre főztük a rizst, tegyünk bele egy csepp sáfrányt és kevéske apróra vágott petrezselymet. A készre főzött rizsbe keverjük bele a főtt libaaprólékot. A bőrős libahájat vágjuk fel 2-3 centis kockára, süssük zsírjára. Arra vigyázzunk, hogy lassú lángon süssük ki, nehogy megégjen a libazsír. A forró libazsírt locsoljuk rá a kész ludaskására és a libatöpörtővel szórjuk meg a tetejét.

kép innen.

A kertben dolgoztam épp, mikor a lányom odakiáltott valamit, amiből egy  kukkot sem értettem. Olyan bábeli hangzavar jött a felhők közül, azt hittem valami madármetropoliszba csöppentem. A lányom elunta a kiabálást, hozzám szaladt és a kocsikulcsot lobogtatta széles vigyorral az arcán. Nehezen esett le a tantusz: daruvonulás van, ezt muszáj megnézni! 

Otthagytunk a tanyán mindent és kimentünk a Fehértó madárkilátóba a pusztába. Messzelátót nem hoztunk, a tóig nem láttunk el szabad szemmel még a magaslesről sem. A tó ki van száradva - vagy legalábbis szeptemberben a Fehértó napján még a medrében szaladgáltak az unokáim -, így sok innivalójuk ott biztos nem is akad. Messziről olyanok, mint egy felbolydult hangyaboly, több ezer vonuló fáradt és éhes daru próbál pár napra megpihenni itt a pusztán, hogy a tarlón összegyűjtsék a száron hagyott kukoricát.

A látvány és a zűrzavar leírhatatlan. Így messziről úgy tűnik, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni közéjük, annyian vannak.

New York hangulata költözött a magyar pusztára...

képek innen.

Most hogy végre vége van a hajtós kinti kerti munkáknak, többet tudok csak ráérősen leülni és gyönyörködni a tanya kertjében. Nem sietek, leülök a lugasba, kavargatom a hársfa teámat és örvendezek, hogy a tanyát körbeölelő kiserdő halk levélsuhogását hallgathatom. Káprázatos a színkavalkád, szeretem az őszi színek gazdagságát.

Albert Camusnak mélyen igaza van: "Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik."

 Ma nagy nehezen rászántuk magunkat, hogy egy kirándulásnak álcázva egy csomó csipkebogyót gyűjtsünk be. Sok volt mostanság a munka a háztájiban, még csak most jutottunk oda, hogy a kényes virághagymákat felszedjük a földből. Nem baj - nyugtatom magam-, a csipkebogyónak úgyis jót tesz, ha egy kicsit megcsípi a dér. Még illatosabb és zamatosabb lesz majd az íze...

Mifelénk a csipkebokrokat hívják kutyatövisnek is, az ónabóna fákkal közösen sokszor áthatolhatatlan sövényt alkotnak a pusztai utak mentén. Ősszel minden nagyobb út mentén ott bólogatnak a zömök bogyóktól terhes, hajlékony vadrózsaágak. Sikerült jól időzíteni: a bogyók mifelénk már inkább barnás árnyalatúak, legjobb ilyenkor szüretelni. A bogyók vitamintartalma az idő múlásával egyre nő és a néphagyomány szerint a csúcspontját a bogyó barnulásakor nyeri el.

Szedtük több kosárra valót,  a teának valót külön is válogattam már. Mi a teának valót nagyon egyszerűen készítjük: húsdarálón ledaráljuk a bogyókat, majd kiszárítjuk a törmeléket. Így tartja meg legbiztosabban a magas vitamintartalmát és jellegzetes zamatát. 

Teát úgy főzzünk belőle, hogy a vitaminok ne illanjanak el belőle, hogy a víz forrásának pillanatában szórjuk bele csipkebogyót és azonnal elzárjuk alatta a tüzet. Mikor lehűlt, mi legszívesebben selyemmézzel édesítjük és langyosan, vagy akár hidegen a nap folyamán több adagban fogyasztjuk el. 

Ha mégsem lesz szívünk az összeset ledarálni, lehet, hogy még felhasználom dekorációnak is. Majd meglátjuk...

 No posztolgatok itt már egy jó ideje, de jogosan merült fel a kérdés a fészbuk oldalunkon, hogy hogyan is lehet nálunk szállást foglalni, meg milyen is ez a vendégház.

Szóval a Piroska Vendégház Székkutas mellett, egy pusztaszéli tanyán van. Hódmezővásárhelyt Orosházával összekötő 47-es főútról közvetlen meg lehet közelíteni a vendégházat, így nem kell a pusztában, úttalan-utakon kóvályogva keresgélni a házat. 

Hogy miért éppen Piroska? Na neeem, nem engem hívnak Piroskának, de kétségtelen, hogy ezt a női nevet ismerik legtöbben a német nyelvterületen. Nem tudod miért? Hát Kutasipusztán az egyik legismertebb német lávsztori játszódik. Gyere, ismerkedj meg a sztorival, még egy marha jó kis német filmet is készítettek róla, azt is megnézheted nálunk. Igen, német vendégeink emiatt akadnak is bőven, de mi nagyon örülnénk, ha a hazaiak is megismerkednének velünk és Kutas szellemével.

A Piroska Vendégház alapvetően kulcsos házként üzemel. Tehát szállást tudunk biztosítani  összesen 6 személy részére. A búbos kemencés nappaliban dupla franciaágy van, az egy légtérben lévő hálószobában még két darab szimpla ágy, és rendelkezünk két jó minőségű pótággyal is. 

Igény esetén, vagy meghirdetett programokra természetesen vállalunk ellátást is falusi vendégasztal formájában. Ez azt jelenti, hogy csak saját gazdaságunkban megtermelt jószágból, növényből készült ételt készítünk el (amit nem mi termelünk meg, azt csakis hozzánk hasonló, helyi organikus gazdaságból szerezzük be). Tehát nálunk semmi sem "teszkógazdaságos", csak olyat teszünk a vendég asztalára, amit magunk is szívesen megennénk.

A szállás díja 12.000 ft/nap fűtést nem igénylő időszakban. Télen, vagy hidegebb időben 15.000 ft/nap a szállás ára.

Programokat itt a blogon is meg szoktuk osztani, de nyugodtan lehet zaklatni bennünket, hogy kapjuk össze magunkat és csináljunk valami népies, hagyományörző összejövetelt. Példáknak, élményprogramoknak a tárháza óriási, melynek egyedül saját lustaságunk tud gátat szabni :))) Nosza, rajta, várjuk a kommentjeiteket, mit is csináljunk?

Elérhetőségek:

Kenézné Manyi

email: piroska.puszta(kukac)freemail.hu

tel: 20/4422003

 "Néha megáll a pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat."

John Steinbeck