Pilinszky János: Terek

A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú,
vagy ezerszeres ismétlésben
olyasmiről beszélnek azzal
az egyetlen lénnyel, kit szeretek,
miről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad. 

Sok házinyúlunk van, rendszeresen fogyasztjuk is őket, mert tényleg szaporodnak, mint a .... :) A hétvégén karalábélevest készítettem, de olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttem, mindenképp megírom  a történetét.

Szóval úgy indult, hogy egy gyöngye zöldségleves lesz és nyúlragu a vasárnapi ebéd. A nyulat levágtuk, kicsontoztuk a ragunak, de ugye egy halom csont tornyozott a konyhaasztal közepén, így egy hirtelen ötlettől vezérelve feltettem levesalapnak főni. A levesléalap elkészültéig megpucoltam a karalábét és a többi zöldséget, apró kockára vágtam, majd vajban egy kicsit lepirítottam őket és úgy tettem a leveslébe. Meggyőződésem, hogy a zöldségek íze mindig sokkal karakteresebbek, ha egy kicsit megpirítjuk őket, olyan ízek is előjönnek belőlük, amiket soha, vagy csak nagyon régen éreztünk. Így lehet a répa néha mogyoró, néha szőlő utóízű, attól függően, hogy milyen talajban növekedett...

Míg azon morfondíroztam, hogy milyen íze lehet a répának, addig gyorsan készítettem egy kis csipetke tésztát és kézzel beleszaggattam a tésztát. Aztán jött az isteni szikra: miért nem tejszínes ez a leves? Nosza rajta, kiszaladtam a kiskonyhába, gyorsan lefölöztem a jó kis házitejet. Ha egyszer beindul a lavina az ugye csak dagad, így a kiskertből hoztam be egy kis friss lestyánt és petrezselyemzöldet is. Mikor a levesben 'épproppanós-ra' főttek a zöldségek, behabartam a friss tejszínnel és a leves tetejét megszórtam a frissen metélt lestyánnal és petrezselyemmel. A leves elkészítésének végére rájöttem, hogy a legjobb ízű répa a mégiscsak a répa ízű répa, amit semmihez sem hasonlító hersegéssel lehet frissen elfogyasztani... :)))

Hozzávalók:

2-2.5 l levesléalap (mi nyúlcsontból készítettük), 2-3 szál sárgarépa, petrezselyemgyökér, 2 db karalábé, 1 ek vaj, 2 dl tejszín, 1 ek liszt, ízlés szerint só, bors, egy-egy marék lestyán és petrezselyemzöld. Csipetkéhez: 1 tojás, liszt, só. (ja és répás gondolatok:)))

A leves isteni ízét elsősorban a nyúlcsontból készült alaplének köszönhetem. A nyúlból készült ételek utóíze mindig egy kicsit édeskés, amivel egész jól rímelt a házitejszín selymes ízvilága és hál'a Jóistennek a zöldségek is harmonikusan illeszkedtek ebbe a kompozícióba. Következőleg elárulom a nyúlragu receptjét is...