Sok házinyúlunk van, rendszeresen fogyasztjuk is őket, mert tényleg szaporodnak, mint a .... :) A hétvégén karalábélevest készítettem, de olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttem, mindenképp megírom  a történetét.

Szóval úgy indult, hogy egy gyöngye zöldségleves lesz és nyúlragu a vasárnapi ebéd. A nyulat levágtuk, kicsontoztuk a ragunak, de ugye egy halom csont tornyozott a konyhaasztal közepén, így egy hirtelen ötlettől vezérelve feltettem levesalapnak főni. A levesléalap elkészültéig megpucoltam a karalábét és a többi zöldséget, apró kockára vágtam, majd vajban egy kicsit lepirítottam őket és úgy tettem a leveslébe. Meggyőződésem, hogy a zöldségek íze mindig sokkal karakteresebbek, ha egy kicsit megpirítjuk őket, olyan ízek is előjönnek belőlük, amiket soha, vagy csak nagyon régen éreztünk. Így lehet a répa néha mogyoró, néha szőlő utóízű, attól függően, hogy milyen talajban növekedett...

Míg azon morfondíroztam, hogy milyen íze lehet a répának, addig gyorsan készítettem egy kis csipetke tésztát és kézzel beleszaggattam a tésztát. Aztán jött az isteni szikra: miért nem tejszínes ez a leves? Nosza rajta, kiszaladtam a kiskonyhába, gyorsan lefölöztem a jó kis házitejet. Ha egyszer beindul a lavina az ugye csak dagad, így a kiskertből hoztam be egy kis friss lestyánt és petrezselyemzöldet is. Mikor a levesben 'épproppanós-ra' főttek a zöldségek, behabartam a friss tejszínnel és a leves tetejét megszórtam a frissen metélt lestyánnal és petrezselyemmel. A leves elkészítésének végére rájöttem, hogy a legjobb ízű répa a mégiscsak a répa ízű répa, amit semmihez sem hasonlító hersegéssel lehet frissen elfogyasztani... :)))

Hozzávalók:

2-2.5 l levesléalap (mi nyúlcsontból készítettük), 2-3 szál sárgarépa, petrezselyemgyökér, 2 db karalábé, 1 ek vaj, 2 dl tejszín, 1 ek liszt, ízlés szerint só, bors, egy-egy marék lestyán és petrezselyemzöld. Csipetkéhez: 1 tojás, liszt, só. (ja és répás gondolatok:)))

A leves isteni ízét elsősorban a nyúlcsontból készült alaplének köszönhetem. A nyúlból készült ételek utóíze mindig egy kicsit édeskés, amivel egész jól rímelt a házitejszín selymes ízvilága és hál'a Jóistennek a zöldségek is harmonikusan illeszkedtek ebbe a kompozícióba. Következőleg elárulom a nyúlragu receptjét is... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.