Kaptam, megosztom veletek. Megfontolandó...

" Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értetted meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét átölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amelyben jól választott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjen már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet minden elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

A szeretet ajándéka megmarad..."

 Bár több doboznyi különböző karácsonyi díszünk van, szeretünk készíteni mindig újakat is. Egyrészt nagyon jó karácsonyi ajándék, másrészt kiváló időtöltés így advent táján. Szabás-varrás, néha ragasztás és sok-sok kacagás, mikor valami félresikerül... Csupa jókedv és tartalmas együttlét a szeretteinkkel. 

Az alábbi ötletek találtam, majd meglátjuk, mi is fog megvalósulni belőle:

Képek: innen

 Mivel is ajándékozzuk meg magunkat karácsonykor? Szeretettel. Mert saját magunkat szeretni az első lépés afelé, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Észre se vesszük, hogy mi magunk milyen nagy hatással is vagyunk a közvetlen környezetünkre, családunkra, illetve ők milyen nagyban befolyásolják a mi életünket, ízlésünket és azt, hogy mi magunk milyenné válunk.

Manapság az egyik legidegfeszítőbb időszak a karácsony előtti 3 hét. Nagybevásárlás (Jaj Istenem, nehogy kifelejtsek valakit!), gyerekeknek betlehemes ünnepsége (közben a tennivalókon gondolkodik az ember), munkahelyen év végi zárás (idegesítők határidők és családi botránygyanús irodai bulik) tarkítják ezt az időszakot. Ha maradna egy kis idő a tartalmas együttlétre, tuti ekkor szeretne elmenni színházba, koncertre valaki - mert ugye ebben az időszakban van a legnagyobb kínálat kulturális programban is. Na de akkor miről is szól az advent? Hol is van a várakozás öröme?

Nem divat ma várakozni, csendben ünnepelni. Pedig egy csöndes elmélkedés, vagy egy kis olvasás egy forró teával csodákat tud művelni az emberrel. Egy kis visszahúzódás a belső világunkba, megbarátkozni önmagunkkal mindig nagy öröm. Arról nem is beszélve, hogy a belső mosoly ragyogása, mindig bearanyozza környezetünket is, ami szintén pozitívan hat hat vissza ránk. Érdemes kipróbálni...

 Szent Luca ókeresztény szent volt. Megfogadta, hogy nem megy férjhez, hanem Jézusnak szenteli az életét. Hitéért kiszúrták a szemét, majd vértanúhalált halt. Emiatt a szemfájósok védőszentje...

Állítólag nagyon szerette a háziállatokat. Luca napjának előestéjén a népi hagyomány szerint fiú- és leánygyermekek így köszöntik Lucát:

"Megjöttem én jó este,

Luca köszöntésére.

Luca fekszik ágyában

Az őrző angyalával.

Gyere Luca menjünk el,

Mennyországot nyerjük el.

Ha mi aztat elnyerjük,

Boldog lesz az életünk." (Bálint Sándor gyűjtése alapján)

A népi hagyomány szerint a szent mellett egy boszorkányszerű, rontó-bontó Luca is él. Lucapuca, lucaasszony a neve és az emberek rontására törekszik.

A hagyomány szerint Szent Luca szemét tűvel szúrták ki, ezért nem volt szabad e napon varrni. E napon készítették a lucaszéket, s karácsonyig kellett befejezni. Ezt csak férfiember készíthette és minden egyes darabját fából kellett kifaragni, szöget nem volt szabad beleverni, s enyvet sem használhattak. Bizony, aki ezt a nagy munkát időre be is fejezte, annak karácsonyra rendezett lett a lelke! Magukkal vitték az éjféli misére, s a székre állva, tű fokán- vagy lyukas fakanálon átnézve - a lelkében rendezett ember - megláthatta a készületlen, szórt, rontó másik embert.

Más szokás is járta mifelénk. Ilyenkor lucapogácsát sütöttek e napon. Volt, hogy gyűrűt sütöttek bele, ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment.

E napon kezdték csíráztatni a lucabúzát is. Ha szára hosszúra nőtt, jó szalmás termést vártak. A lucabúzát a családban az eladó lány ültette, s ezt mondta, miközben a búzát vetette:

"Néköm kinyerem, jószágomnak legelője, ződ mezeje."

 Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorúan nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.