Nap mint nap automatikusan megyünk az úton, nem figyelve a bennünket körbeölelő környezetre, emberekre, fákra, épületekre, a csodálatos hagyományainkra, amik közt valójában élünk. Pedig Séra András a "Kolostor őrei"-ben írja: " Új világok felfedezéséhez sokszor nem is szükségesek mesekönyvek, elég csupán a szemellenzőt levenni, és máris megváltozik a táj! Itt van minden mellettünk egy karnyújtásnyira, már ez az új "látomás" is jobb kedvre fog deríteni, megnyugtat, felemel, talán még meg is hatódsz majd azon, hogy végre láthatod a láthatatlant!"

Tehát vedd észre a láthatatlant! Fedezd fel azt, ami mellett a mindennapokban vakon elsietsz! Állj meg egy kicsit mellette és csak szemléld. Ne elemezd, ne gondolkodj rajta, pusztán tűnődj a fákon, a bokron a virágokon és az állatokon, életünk csendes társain...

Fotókat Csuka József lőtte. 

Bár a csevapcsicsa nem magyar étel, mi mégis sokat szoktuk vendégeink számára készíteni. Eredetét tekintve jugoszláv étel– azon belül talán a horvátok nemzeti eledele -, főként a férfiak körében népszerű, mert az erősen fűszerezett húsrudak mellé igen jól csúszik a karcos sóshalmi bor.

Hozzávalók 5 személynek:

·         35 dkg darált zsíros marhahús

·         35 dkg darált zsíros birkahús

·         30 dkg darált zsíros sertéshús

·         1 mokkáskanál szódabikarbóna

·         kicsit kevesebb, mint 1 csapott evôkanál só

·         fél kiskanál ôrölt feketebors

·         1 gerezd fokhagyma vagy 1 kiskanálfokhagymakrém

·         2-3 evôkanál jéghideg víz (lehet szódavíz is)

·         A sütéshez:

·         2-3 evôkanál olaj

·         A tálaláshoz:

·         lilahagyma

·         puha kenyér

Elkészítés:

A háromféle húst kockákra vágjuk, majd kétszer ledaráljuk. Ezután a szódabikarbónával, a sóval, a borssal, a fokhagymával és a jéghideg vízzel alaposan összegyúrjuk. Letakarjuk, és hűtőszekrényben érleljük 1 éjszakán át.

Másnap vizes kézzel hüvelykujjnyi kolbászkákat formálunk belőle, amiket kettesével kihegyezett hurkapálcára vagy nyársra húzunk. 

Amikor a grillrostély kellően forró, és a faszén csak parázslik alatta, a húsos nyársakat rárakjuk, és többször megforgatva kb. 12 perc alatt megsütjük, közben kevés olajjal kenegetjük.

Köretként karikákra vágott lilahagymát (amit legalább fél nappal tálalás előtt enyhén besózunk, hogy az ereje elillanjon), finomra vágott ropogós fejessalátát, leveses, igazi pusztai napon érlelt paradicsomot (esetleg nyakon öntve egy kis bársonyos olívaolajjal és vastaghéjú citrom levével) és puha kenyeret kínálunk hozzá.

Hál' Istennek sok unokám van. Mikor megjönnek Szentendréről a gyerekek, Petőfi jut róluk az eszembe. "...Börtönéből szabadult sas lelkem, mikor a rónák végtelenjét látom..." Ők is valami hasonlót érezhetnek, mikor kikerülnek a városi élet rutinjából és a szülői szigor alól. A legkisebb unokám esténként még mindig iszik egy jó nagy adag tejet. Húsvétkor megellet Mari kecskénk, így mostanában nem kell hozni a tejesembertől tehéntejet neki. A nap legnagyobb eseménye számára, mikor a közös vacsora után előveheti a tejesvödröt és indulhatunk a tyúkudvarba kecskét fejni. Az egész siserehad kinn van ilyenkor a gazdasági udvarban, a nagyok nyulat etetnek, a kicsi fagyalbokorról tört ággal szokta kínálni Marit, hogy nyugton maradjon a fejés közben. Az egyik nagyobbik unokám szokta fogni a kecske szarvát, míg a férjem megfeji a kecskét. Mari hálás jószág. Mindig ad legalább 7-8 deci tejet a kis unokámnak. Ő pedig boldog mosollyal viszi a tejesvödrét a konyhába és türelmesen várja, míg leszűröm neki a tejet és a poharába töltöm...

Július utolsó napján Székkutason járt egy csoport japán diák Fukushimából. A diákok Lázár János, Vásárhely polgármesterének meghívására érkeztek Magyarországra. A rövid látogatásukba igen sok programot préseltek bele a szervezők, voltak a Balatonon, természetesen körbejárták a fővárost, megtekinthették Vásárhely nevezetességeit és kijöttek hozzánk falura is, hogy lássák a nagy magyar pusztát és a rajta folyó életet.

Kivitték őket a kardoskúti falumúzeumba, majd kimentek a pusztába, ahol megnézhették a szürkegulyát, a madárkilátóból távcsövön bekukkanthattak a hihetetlen gazdag madárvilágú Fehér-tó életébe is. A falumúzeumba egymás fülébe sugdostak, mutogattak, igazi japán turistacsoport hangulata volt az egésznek. A pusztába igencsak fújt a szél, így fázósan húzták össze magukon a ruhákat és összebújva beszélgettek továbbra is egymás közt. A puszta hangulata igen zord volt, a diákok pedig a messziről jött ember távolságtartásával és kívülállósságával figyelték a történéseket.

Kutasipuszta Vendégházas csapat szíves vendéglátása és az igazi finom hagyományos magyar ebéd közben a fiatalok kiengedtek és egyre kíváncsibban tekingettek körbe. Hogy az ízes gulyás, a jófajta csípős paprika, vagy a meleg vendégszeretet olvasztotta-e föl őket azt nem tudni, mindenesetre a vendégház megtelt a gyerekek csivitelésének zajával. Kinéztek a kertkapun kívülre, elkezdték felfedezni a falusi világot. Benéztek az udvarokra, kiscicát simogattak. Kis pihenő után lovaskocsira ültek, melyre először vegyes érzelmekkel tekintettek, de hamar kalanddá változott a kiruccanásuk.

Az utcára kijöttek az emberek, integettek nekik, sok-sok mosolygós arcot láthattak maguk körül. Közben megérkeztek Maczelka Gyuri bácsi kovácsműhelyébe. Mint egy igazi időutazás, olyan ez a műhely! A gyerekek soha életükben nem láttak még igazi patkókovácsolást, így amikor megkapták a lehetőséget, azonnal ki is szerették volna próbálni azt. A mozdulatok először félszegek, majd egyre határozottabbak lettek, látni lehetett hogyan válik igazi élménnyé a patkóalkotás... A műhely illata, a fújtató jellegzetes hangja és Gyuri bácsi ízes beszéde biztos örök emlék marad  mindannyiuk számára!

A lovaskocsira már majdhogynem felszökkentek és várták a következő kalandot. Megérkeztek hozzánk, a Piroska Vendégházba. Nálunk programok sora várta őket, igazi élménytérré varázsoltuk a tanyát. Igazi ősmagyar íjászbemutatót láthattak, majd ki is próbálhatták az íjászkodást. Néha nagyon nagy nevetésbe fulladt egy-egy próbálkozás, mert hát egy íj kifeszítése igen nagy energiát és tudást vesz igénybe... Lehetett száron lovagolni, szőrén is megülhették a pónikat :) Aki kézműveskedésre vágyott, annak különös kincsesbánya lehetett a programunk: lehetett csuhéjbabát készíteni, kerámiát írókázni, apró sütit sütni. A kézműves foglalkozások közül mégis a legnépszerűbb a palacsintasütés lett. A gyerekek önfeledt kacagásban törtek ki, ha egy-egy társuk magabiztosan odaállt a tűzhely elé, majd a sütés közben a koncentrációtól olyan grimaszokat vágtak, amit nem lehetett nevetés nélkül kibírni. A gyerekek szétszéledtek a tanya gyepén, volt aki jólesően leheveredett a fűre és nézte az eget, volt aki tollasozott mások meg a programokat élvezte ki az utolsó cseppig.

Volt egy fiatal srác, aki különösen érdeklődött a magyar nyelv iránt, mindent kérdezett és próbálta a számára érthetetlen magyar szavakat memorizálni. Délután egyszer csak magához ölelt és magyarul megköszönte a vendéglátást. Pillanatokig nem jutottam szóhoz, annyira szívszorító volt ez az egész... Ezek a gyerekek nemcsak katasztrófa sújtotta területről jöttek, hanem komoly veszteségek elszenvedői is egyben. Szinte mindannyian elveszítették otthonukat, családjuk vagyona gyakorlatilag megsemmisült, sőt sokuk családtagjaikat is elveszítették.  És ott, abban a pillanatban azt éreztem, hogy soha nem kaptam még annyi szeretet, mint ebben az ölelésben...

Úgy érzem, valóban életre szóló élménnyel távoztak Székkutasról ezek a japán diákok. Persze, mi, falusi vendégvárók, meg mindenki, aki a szervezésben kivette a részét, hatalmas munkát végeztünk, de attól, hogy jól megkomponálunk egy rendezvényt, nem biztos az élményszerű kikapcsolódás. Ezek a fiatalok őszinte kíváncsisággal jöttek hozzánk, szívüket tényleg nagyra tárták és annyi szeretetet és örömet sugároztak vissza, amennyit csak képesek voltak. Legalább annyi élményt okoztak nekünk, falusiaknak is, mint amennyit remélhetőleg elvisznek emlékbe rólunk, innen a messzi magyar pusztáról...

	AUGUSZTUS KISASSZONY HAVA Szűz NYÁRUTÓ HÓ (VIII.21.-IX.20) 10. Lőrinc. A naptár elcsúszása következtében néhány későbbi (szeptember 5.) érvényességű tapasztalat kapcsolódik ehhez a naphoz
15. Nagyboldogasszony	15. Nagyboldogasszony. Derült idejével jó szőlő- és gyümölcstermést jósol. A "kétasszonykö-ze" (VIII. 15. - IX. 8.) varázserejű időszak, ekkor szedik a különféle varázsfüveket, cséplik a magnak való búzát, gyűjtik az ültetni való tojást. Az ekkor keltetett tyúkok lesznek a legjobb tojók.
16. Rókus	16. Rókus. A ridegen tartott szarvasmarhák védőszentje.
20. István	20. István. Szent István magyar király ünnepe. Ezen a napon már az új búzából sütik a kenyeret.
24. Bertalan	24. Bertalan. Sok helyen őszkezdő nap, féregirtást, takarítást, szellőztetést tartanak.

forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/7.htm